PÁRTATLANSÁG - SZERETET

Utoljára marad a legnehezebb próbatétel: a “szeretet” és a “kegyetlen szeretet”, vagyis a “pártatlanság” próbája. Ez az utolsó tulajdonságpár már itt a földön elválaszthatatlan egységet képez. Bármikor nyilvánítod ki a pár bármelyik tagját, a másik akaratlanul szintén kifejezésre jut.

Személyes hozzáállásodat, személyes hajlamaidat és érzéseidet teljesen fel kell adnod: úgy kell tudnod szeretni, ahogy magas Isten szeret. Mindent szeretned kell, különbségtevés nélkül. Ahogy a nap is minden különbségtevés nélkül ragyog a szépre és a csúnyára, a jóra és a gonoszra, az igazra és a hamisra - mindegyiket egyformán szereti -, neked is úgy kell a szépet és csúnyát, a jót és a gonoszat, az igazat és a hamisat teljes közömbösséggel, egyformán szeretni. Meg kell értened, hogy a szép nem létezhetne csúnya nélkűl. Meg kell értened, hogy a jó nem létezhetne a gonosz nélkül. Meg kell értened, hogy az igaz sem létezhetne a hamis nélkül. Fel kell ismerned, hogy a szép és a csúnya, a jó és a gonosz, az igaz és a hamis egyaránt csak a kimondhatatlan egymást kiegészítő tükörképei. Ezt a kimondhatatlant - csak, hogy legyen rá valamilyen szavunk - “Istennek” nevezzük.

Ha az összes élőlényre ugyanazt a szeretetet sugárzod, ebbe a szeretetbe semmiképpen nem fog személyes vonzalom vegyülni. Mindent a nagy egész nézőpontjából fogsz szemlélni, és ha az általános szempont az egyéni szemponttal ütközésbe kerül, habozás nélkül az egész szempontjából fogod képviselni, és az egyén érdekein kíméletlenül átlépsz. Ennek a kíméletlenségnek azonban mindig az egyetemes, isteni szeretetben kell gyökereznie, soha nem származhat személyes, “ellenszenvből”.

Személytelen, kegyetlenül pártatlan szeretetedet azonban olyan esetekben is ki kell nyilvánítanod embertársaiddal szemben, amikor lelkük csak földi boldogulásuk ellenében menthető me, legyen szó akár a hozzád legközelebb álló egyénekről. Ha úgy adódik, közömbösen kell tudnod végignézni, ahogy szeretteid a legnagyobb veszélybe kerülnek, és ha a szokásos módokon nem tudsz rájuk hatni, akkor se lelki erőszakkal, se hipnózissal, se okkult eszközök felhasználásával nem tarthatod őket vissza, ha lelki gyógyulásukhoz ez szükséges. Inkább szenvedjen valaki anyagi vagy testi károkat, akár haljon meg, mintsem hogy a lelke elvesszen. Mindenképpen lelkének megsegítésére kell törekedned. Ahogy Isten sem avatkozik bele az emberek ügyeibe, hanem teljes döntési szabadságot biztosít nekik, és soha nem kényszerítheted őket erőszakkal semmire. Segítőkészségednek a lelki épülése, nem pedig a földi vagy a testi előnyökre kell irányulnia. Ez az istenien kegyetlen szeretet azonban soha nem változhat át “szeretetnélküliséggé”, soha nem szabad bárkitől is “ellenszenv” miatt megtagadnod a segítséget, ha földi módszerekkel megmentheted.

Ezek a legnehezebb próbatételek, ugyanis személyes érzelmeidet kell feladnod és kikapcsolnod. Csak ha már teljes mértékben elsajátítottad a felsorolt tizenkét tulajdonságot , akkor ismerheted föl Isten hangját olyan tisztán, hogy bizonyossággal  érezd, mit kell és mit nem szabad a legnehezebb esetekben igazi szeretetből megtenned. 

Azután azonban már nem hibázhatsz, mert maga leszel a megtestesült  szeretet. A szeretet pedig csak szeretetből képes cselekedni. Semmi mást nem kell tenned, csak Önvalódat kell kisugároznod, azzal kell azonosnak lenned, és az egész mindenség a te melegségedből, fényedből és erődből meríthet. Akkor te magad is istenivé, a tudatod magával Istennel válik azonossá. A jó és a rossz tudásának fájából, vagyis a halálfa birodalmából, ahol minden szakadásként jelentkezik, az életfa, az isteni egység országába jutsz vissza. Újra az életfa gyümölcseiből eszel, és ezeket a gyümölcsöket a téged követőknek is felajánlod, hogy mindenki visszatérhessen a múlhatatlan, örök élet egységébe, az örök létezésbe - Istenbe.