...él a fűszálon...mert dübörög a föld.
Új élet a Mária Ligetben
Mai ébredés:
Hiába gondolkozol említett dolgokon,
csak másban moshatod meg arcod.
Azonnal a vers jutott eszembe. Megkerestem...sírtam...döntöttem.
József Attila - Nem én kiálltok
Nem én kiáltok, a föld dübörög,
Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán,
Lapulj a források tiszta fenekére,
Símulj az üveglapba,
Rejtőzz a gyémántok fénye mögé,
Kövek alatt a bogarak közé,
Ó, rejtsd el magad a frissen sült kenyérben,
Te szegény, szegény.
Friss záporokkal szivárogj a földbe -
Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.
Légy egy fűszálon a pici él
S nagyobb leszel a világ tengelyénél.
Ó, gépek, madarak, lombok, csillagok!
Meddő anyánk gyerekért könyörög.
Barátom, drága, szerelmes barátom,
Akár borzalmas, akár nagyszerű,
Nem én kiáltok, a föld dübörög.
Kilépek a mostani komfort zónámból, felállok a nyugalomból, a zavartalanságból és leszek egy fűszálon a pici él.
Rémisztő gondolat, bátorság kell hozzá. De inkább a bátorság, mint a félelem, mely igába ver. Aki ismer, tudja, hogy nagy lépések előtt állok. De mit tehetnék mást? Elbújni nem lehet, ha már megtettem a kezdő lépéseket. Ha letettem valamit, ha rálátok dolgokra más szemmel. Mert nem én kiáltok, a föld dübörög.