Sokáig néztem..., mert meg kellett mindig állnom, hogy hagyjak helyet a lélegzetnek is. Hogy legyen időm feldolgozni a mondottakat. Hogy szívem kalapálását letudjam csendesíteni olykor. Hogy a sírás,mely torkomat fojtogatta, elmúljon. Nevettem is közben. Néha azt éreztem, hogy mellkasom nem elég…