Sokáig néztem..., mert meg kellett mindig állnom, hogy hagyjak helyet a lélegzetnek is. Hogy legyen időm feldolgozni a mondottakat. Hogy szívem kalapálását letudjam csendesíteni olykor. Hogy a sírás,mely torkomat fojtogatta, elmúljon. Nevettem is közben. Néha azt éreztem, hogy mellkasom nem elég nagy a szívemnek. Ebben a filmben sokkal több van, mint régészet... 
Még sosem voltam a Pilisben, de ide elmegyek egyszer.