Egy vitaműsor hallgatásakor belecsöppentem egy kényes, de előtérbe kerülő és engem is érintő megoldandó dologba, hogy muszáj lett írnom.

Téma a kanabisz legalizálása...?

Szülőként belefutottam már az Egyesült Államokban a témába. Ott kisiskolás korban kezdték a felvilágosítást. Nagyon ingerültté tett a téma, hogy ekkora gyerekeknek miért hozzák elő ezt a programot? Őrültül ellene voltam és tök hülyének néztem az ottani pedagógusokat. Aztán hazajöttünk. Újabb gyermekeim kerültek iskolába, immár Magyarországon. Mint utóbb (2 év múlva) kiderült, már felsőben hozzáférnek a gyerekek a kábítószerhez. Sajnos ez nem kanabisz, hanem szintetikus. Megdöbbenve hallgattam akkor gyermekem beszámolóját. Haragos lettem és csalódott. 

Én is kipróbáltam a cigarettát 3 napig, nem ízlett. 

Alkoholt fogyasztok (1 pohár bor), nagggyon ritkán. Átlagban egy hónapban egyszer. 

Kb. egy éve meghívtak egy marihuána spanglira is, de vagy lejárt szavatosságú volt (hehehe) vagy nem hatott, de a köhögésen kívül semmit sem éreztem. Szóval ez is kihúzva...nem kell.

Aztán erős kísértést éreztem légyölő galóca iránt, mint pszichedelikum. Elő is készítettem magam rá, hogy valakitől megtudok valamit, vagy valahogy meglelem a lehetőséget a fogyasztására. Aztán olyan sok idő tellett el és senki sem jelentkezett, hogy meg is szűnt a késztetés...elmaradt, talán örökre. (Vannak véleményeim a mester növényekről és azok tudatos használóikról, de ez más téma. ) 

Eszembe jutottak a falunapok. Mert a vitaműsorban minden függőség felmerült. Én azért utálom a falunapokat, mert minden "jóravaló, rendes ember" iszik, mint a ...kimondom...gödény. Aztán táncolni akar. Kétszer - mert esélyt adtam másodszor is -, kipróbáltam a bált. Elmentem táncolni mikor kértek. Vagy szerelmi vallomások lettek belőle, vagy mint foki a rongyot rángattak ide-oda...nem kérek többet ebből. Persze ugye azt mondanom sem kell, hogy meglehetős mennyiségű alkohol (méghozzá főként égetett szesz) volt bennük. Tényleg ez a mulatság, az ünneplés? 

Valaki felteszi azt a kérdést, hogy miért kell az embereknek már zsenge ifjú korban is tudatmódosító szerekhez nyúlni? Valaki feltérképezte már, hogy mennyi menekülő szert fogyasztunk és tevékenységet folytatunk? Alkohol, pszichedelikus szerek, gyógyszerek, sorozatok, közösségi média (ennek a csapdájából is nehéz menekülni, tapasztalom :) ), társfüggőség, elektronikus játékok...stb.

Képzeld - és ezt már többször én is felvetettem -, hogy még a levegőtől is függők vagyunk! De nem mindenki, mert évszázadokon át izgatta már a tanítókat, hogy hogyan tudja magát függetlené tenni. 

Annak tudatosítása, hogy minden egyes “lélegzetvételt” a lélek veszi az elme uralásához, megszabaduláshoz vezet. A Kriya Jóga hangsúlyozza a lélegzet és az elme kapcsolatát. A lélegzet befolyásolja az elmét, és az elme is befolyásolja a lélegzetet. Ez a kölcsönös kapcsolat feltárja az elme uralásának a kulcsát: “A légzés kontroll, az önkontroll. A légzés uralása, önmagunk uralása. Légzés nélküli állapot a halhatatlanság állapota.” A samadhi lélegzetmentes állapota, az Abszolút Tudatosság megvalósítását jelenti.

A Krya jóga tudománya

Miért?

Miért alakulnak ki a függőségek? 

Fel lehet-e tenni azt a kérdést, hogy vajon már az általános iskolában kellene-e azzal foglalkozni, hogy megismerjük árnyoldalainkat, a szüleink viselkedés mintáit? Megismerjük erősségeinket, értékeinket? Ki az a vak ember, tanító, aki még látatlanul hagyja, hogy a gyermekek teljes kontroll alatt kerüljenek ki az iskola fennhatósága alól. Vannak-e erős szülők, akik védelmezni tudják gyermekeiket, beszélgetni tudnak velük őszintén, bocsánatot tudnak-e kérni, ha itt az ideje, belátják-, elismerik-e hibáikat?

Mitől maradna meg egy gyönyörű, tündöklő, ártatlan három éves gyermek az önazonosság szintjén, a saját Önvalójának irányítása alatt, ha már korai éveiben az óvoda és esetleg a szülők viselkedése is kiírtja belőle ezt? Ha egyfolytában megfelelni akarásra ösztönözzük őket? Ha tiltunk, aggódunk? Hahó! Ébredj! Ez a zsákutca... Bezony!

A felnőtt és főleg az idősödő lakosság gyógyszerek tömkelegén él, mert senki sem tanította meg arra, hogy ismerje meg ŐnMAGát. Senki nem mondta nekik, hogy belül van a hiba, ne mutogass kifelé! A mai napig hiányoznak azok a szakemberek, akik példás és hiteles útmutatással segítenének a gyermekeknek, vagy akár szüleiknek. Ha akad is ilyen, mindig a tanácstalansággal állnak szemben, mert a felnőttek mindig változást akarnak, de változni ...NEM. Elsősorban a szülők munkája, hogy változzanak. Hogyan is válna egészséges nagykorú egy olyan gyermekből, akiknek "tök gázok" a szülei? A gyermek szaktanácsadásokon a szülőket vizsgálnám először. ...és feltétlenül alkalmaznék olyan embert a pszihológus mellé, aki látja az aurát, vagy akár a lelket. Hogy a már elhitt hazugságokkal elkerüljék a félrevezetéseket. 

ELISMERÉS

ÉRTÉK

DICSÉRET

olyan szavak, amiket ritkán hallani. Mindegy hogy a korosztályok melyik rétegében lenne rá szükség. Talán ha a kamaszoknak először az igaz és rugalmas segítőt ajánlanánk fel, aki képes kívül helyezkedve ránézni arra az emberi Lényre, akkor ők is életcélt, értéket látnának magukban. 

Már régen rájöttem, hogy semmi sem kell ahhoz, hogy az legyél, aki VAGY, csak fénylő bölcsességed, Önvalód elfogadása és tudatos kapcsolódás hozzá, mert nem vagy elszeparálva tőle. Mindig ott van, mindig segít. Mindig bölcs tanácsokkal lát el. 

De igen, legelőször a háromévesek "megmentése" , de szebb szó, hogy felemelése lenne a célravezető. 

Minden jót!