A mai napot testvéremmel tölöttem. Sétáltunk délelőtt, beszélgettünk, forró menta teát ittunk útközben. A tónál ragyogva verte vissza sugarát a fényes nap. Napfürdőztünk. Hazafelé a naptól felnyáladzott sarat ütögettük le cipőnkről. 
Délután együtt jógáztunk és beszélgettünk, egyre beszélgettünk...hogy miről? Már nem tudom, de nem is ez a lényeg. Jó volt és bensőséges. Kellenek az ilyen napok, hogy belső bezárkózásunkból kicsit kifelé tekinthessünk ebben a nagy jéghideg, téli, idegen világban. Hogy megmelegedjünk egymás lelkénél, szeme fényénél.

Áprily Lajos - Ködös évszak előtt

Most gyűjtsd a fényt. Magas hegyekre menj,
ahol kékebb és ragyogóbb a menny.

A lelkedet csűr-szélességre tárd
és kéve-számra szedd a napsugárt.

Azt is, amit a nap búcsúzva ont,
ha arany küllőt vet a horizont,

s ott is, hol késő délutánokon
még megragyog fémsárga lombokon.

Sietni kell. Egy nap leszáll a köd
és szűkre fogja szemhatár-köröd.

S egy éj is jön, mely csillagfényt sem ad,
s évmilliókig nem lesz sugarad.