Hazacipeltem kora reggel a “zsákmányomat”, 12 tő apró árvácskát és néhány tő bazsalikomot a piacról. Csepegett az eső, de jó volt sétálni az erdei úton. A természet kegyes volt és kiderült az ég. Így szerte mindenhová elültettem kisvirágaimat. Köszöntöttem az éppen virágba boruló cseresznyét, szilvát. Egy ismerős szajkó is megtisztelt. Egy éve barátkozunk és egyre közelebb jön. Elbűvöl  a szép tollazatával. Néha olyan érzésem van, hogy játékra hív: - Gyere, gyere, szárnyaljunk! -.

Amúgy aludtam sokat, mert az éjszakám nem volt túl szelíd. Pihentem.  

Mire felocsudtam már sűrű fellegek közeledtek és elkezdett esni. Dörgéssel, villámlással. Nagyon megnyugtató és békés érzéseket keltett bennem. 
Most hallgatom az eső kopogását és a csatirnaba folyó víz mennyei hangját. Telik a ciszterna. Mély megelégedettség érzésem támad…

Április, április, bolondok hónapja! 
Szeretlek én téged, – a föld akkor kapja. 
A langyos csillogó, locsogó esőket, 
Melyeket hallgatni oly jó, s a szív éled…

 Április, április, – bolondok hónapja! 
Zöld füvét a csikó ropogva harapja, 
Zsenge reménységnek harmatozó füvét 
Harapja friss szájjal egész Emberiség.

 Nem vagyunk mi azért, nem és nem, bolondok, 
Hajoljatok reánk, derék, új falombok, 
Az legyen a divat, áprilisi fényből, 
Szűrjetek ránk szép szűrt legényes reményből.

Tőth Arpád - Április