Ujjongva köszöntöm a Pirkadást. Túl csordulok. A hajnali fotók szemcsések még, de az égalja pirosa káprázatos. Igen illúzionisztikus. A Valóság látszatát kelti. Földi emberem csak áll ott és engedi történni. kicsit meg is szeppen. Mikor tudatosul mily kicsiny, mily kis vízcsepp a Tudat óceánjában. 

Aztán elindulok a varosba. Utam mindig egy téren visz át, ami a parkosítás pusztítása után kezd életre kelni. Érintem a fak, bokrok rügyeit, érezve azt a hatalmas erőt, melyet a Természet beléoltott. Meghatottam fordulok az Illatos Lonc felé, ahol Kék fadongók tömege zümmögve, önfeledten fürdik a balzsamos ilatban és a nyíló Lonc viragporában. 
Elkezdődótt az Élet, elkezdődótt a Tavasz.