Jade Leyva képe

Sokan beszélnek a Szentháromságról. Egy kívül lévő valamiről, ami irányítja az életüket. Valahogy mindig is sántított nekem ez az egész.

Ez nem olyan, mintha megint csak kívülre raknám azt a pontot, ami irányít?

Mintha elismerném, hogy Én magam nem vagyok rá képes?

Mi az, ami kívül van rajtam egyáltalán? 

A sors?

A döntéseim?

Isten?

Isten...hogy is lehetne rajtam kívül, mikor szorosan bennem van és összeköttetésben vagyok vele. Hisz megkaptam Tőle a legszebb, legszentebb ajándékot, azt az isteni szikrát, mely éltet és aki Vagyok. Hogy ki mikor veszi észre, mikor tudatosul benne, hogy ki ő valójában, az elég egyedi. Lehet játszadozni. Sokféle játék van...játszhatunk jól és rosszul, tudattalanul és tudatosan is. Nekem jelenleg egy biztos pont van és az Isten ( de egy szóval sem mondom, hogy ez nem változhat...). Felé kell haladnom. Ha felé haladok, akkor mindenki felé haladok. Ha Őrá nyitott vagyok, akkor mindenki felé nyitott vagyok.

Nekem a Szent-hármasság nem valamiféle kívül lévő szentség. Én vagyok a Szentség maga. Testem-Lelkem-Szellem. Ez az Én Szent-hármasságom. Ha ezt mindig harmonikus egységben tudom tartani, akkor nincs szükségem senkire sem. Mikor megtörik, meghasad ez az egység vagy elmém kételyekkel telítődik, akkor kívül keresem a hiányzó részt. Akkor van szükségem barátokra, párra...stb. Nem hiszem, hogy ez rossz... Be kell látnom, hogy hiába is igyekszem, még mindig kell néha egy kis tuning valakitől, aki feljebb tud emelni, vagy kihúzni az éppen esedékes gödörből. De a célom az, hogy ne kelljen külső erőt beengednem ahhoz, hogy jól legyek. Ettől még lehetnek barátaim, lehet párom, de már nem a hiányom keresem bennük, hanem egy emelő, támogató, lélekemelő kapcsolatot tudok kialakítani velük.

Felgyorsult minden. Az én életemben is tapasztalom. Vannak akik lemaradnak...őket elengedem. Ez nem jelenti azt hogy rosszabbak, mint én, csak lassabbak. Mikor azt érzed, hogy elbeszélsz a párod mellett, mikor látod, hogy nem megy át, amit mondasz, mikor a barátnőid, barátaid csak legyintenek, hogy süsü vagy, akkor náluk nem kell erőltetni. Ez nem gond. De sietni sem kell sehová. Nincs kényszer. Ha meg akarok állni, megállítom magamban az időt. Mert kvantum szinten nincs idő, nincs elmúlás. 

Engem legjobban legkisebb fiam tanít. Ráébreszt arra, hogy mekkora babonák, dogmák, hazugságok voltak, vannak az életben. Hálás vagyok neki ezért. Amiben még hiszünk, az hatással van az életünkre...