A Gergely-naptár szerint február 2-án ünnepeljük. Nekem fontos ez tény, mert van egy olyan érzésem, hogy valaha nem ekkor volt. Akit mélyebben érdekel a dolog, az igénybe veheti pl. a Naptár konvertálót ehhez.

A keltáknál Imbolc Ünnepe is ezen a napon van.  Persze ez is a Gergely-naptár szerint. A Julián-naptár szerint  ez a nap (febr. 2.) január 20-ára esik. Ez azért érdekes, mert nemrég láttam egy előadást Molnár V. Józsi bácsitól, ahol is elmondta, hogy a fák ébredése január 20-a körül van. Ez nem egy pontos naptári időpont, hanem egy megfigyelésen alapul, ami független a naptáraktól és az embertől.  Ilyenkor megduzzadnak a rügyek és elindul a fákban a nedvkeringés. 

Hová is akarok kilyukadni? Gondolkozzunk! Csak ide. Az ősi népek és ahol megvan még ennek a szerepe is, tudták mit miért ünnepelnek. A kereszténységben ez az Ünnep Urunk bemutatása. Ilyenkor gyertyát szentelnek, amit aztán lényeges napokon használnak fel az év során. A gyertya Jézus - A FÉNY teste. 

Urunk...azaz Jézus. Mi is történt a keresztény egyház szerint ezen a napon? A Világ Világosságának bemutatása. Kitör a Fény. A növényekben is felbuzdul az életerő, éppen úgy, mint az emberben. Elindul a belső tűz. Várom a Kikeletet, búcsúztatom a telet. Magokat rendelek, elültetem őket bent a melegben, reményt adva így a jövőnek. Már gondolkodom a kerten, a virágokon. Eljön az enyhülés. Minden ünnepünk az ősök megfigyelésein alapszik. A keresztény egyház, csak átemelte a saját ünnepei közé az ősieket. Jézus tanításai tiszták és fontosak. 

Hálásak lehetünk ezért, mert legalább töredékeiben megmaradt némely ősi ünnepünk. Már csak azt kell pontossá tenni magunkban, hogy nekünk mit jelent ez az ünnep...és a többi is. Hogyan ünnepeljük? Jelent ez nekem bármit is?

Igen, jelent. Mert bennem is felébredt az a bizonyos belső tűz. Próbálok együtt rezdülni a természettel, mégha nem is sikerül mindig, A világ elvonja az én figyelmem is. De újra és újra visszatérek, mert megerősít és értelmet ad. Felébreszti bennem  azokat a női erőket, amiket A Boldogasszonyi energia is támogat ilyenkor. Ekkor szokás volt nagy tüzet is rakni. Összefonódik a farsang végi (Farsang farka) szokásokkal is. Kisze-baba égetés, télbúcsúztatás A régi ember sokat ünnepelt. Ez tette élővé az életét. Táncolt énekelt, tapsolt nagyokat és ezzel tette élhetővé a hétköznapok egyhangúságát. Erőt merített az ünnepekből. Barátnőimmel ilyenkor összegyűlünk és gyertyát merítünk, öntünk. Lassan elindul ennek az időszaknak a virága, a hóvirágnak a bújása. Ezzel is jelezve, hogy el kezdett élni a Természet. Nálam még nem látszik.

De a Mária-könnye liliom már igen.

Boldogasszony ünnepeink Ősrégiek. Tehát számomra Gyertyaszentelő Boldogasszony egy ébredés a téli álomból. A teremtett világban elindul az életerő.

Te hogyan indítod?

GYERTYASZENTELŐ BOLDOGASSZONY ÖRÖM ÜNNEPE.

Ezt a meglátást nagyon szépnek találom. Ha van kedved Kattints rá és olvasd el!

Utólag találtam, érdekesen egybecseng az általam meglátottakkal: 

Gyertyaszentelő A gyermekágyas asszonyt és gyermekét fenyegető veszedelmeket elhárító, bűnöktől megtisztító isteni láng Európa „barbár” részén is megmelengette a szíveket. A Napot szülő, szent lángot őrző Brighidre, a szülő asszonyok védnökére pompásan illett Gyertyaszentelő Boldogasszony palástja, az Imbolc napi tisztító tüzeket helyettesíthette a szentelt gyertya lángja. A többértelmű „új” keresztény ünnep nemcsak alkalmatosan esett egybe Brighid „születésnapjával”, Imbolc-kal, s a fáklyás Februa-ünnepségekkel (ráadásul a hónap istennőjének, Junónak védnöksége alatt!). Az egyház azokra is gondolt, akik „tudták a csíziót”. Február 2-a „megkeresztelésével” a luniszoláris naptárat is megszentelte, a karneváli duhajkodásnak is kegyes színezetet adott. E nap ünneplésének ősi oka ugyanis a luniszoláris kalendáriumban rejlik. Ha húsvét a lehető legkorábbi időpontra, március 22-ére esik, farsang húshagyója február 3-ára kerül és gyertyaszentelő lesz a vigiliája, negyvenhat nappal, azaz alig több mint másfél holdhónappal a húsvéti sódar megszegése előtt. Mert ennyi volt a nagyböjt hossza valójában. Amint egy XVI. századi tréfás versezet írja a Farsang és a Böjt párviadala kapcsán:

„Mikor Czibere bán beszáll az Bánságban,

Koncz vajda haragszik, dúl-fúl haragjában,

Mert nincs tisztessége az negyven hat napban.”

Jankovics Marcell - Jelkép-kalendárium (részlet) Gyertyaszentelő