Több itt: https://hu.wikipedia.org/wiki/Veronica_Franco

Henry David Thoreau: “1845 és 1847 között egy saját kezűleg épített kunyhóban élt a Concordhoz közeli Walden-tó partján. Gyűjtögetésből, halászatból, növénytermesztésből és mások számá­ra végzett fizikai munkából tartotta fönn magát, de ideje nagy részét csendes elmélyüléssel, a természet…

Már hajnalban megszerkesztettem ezt a kis montázst. (Imádom készíteni őket!)De nem tettem fel, mert olyan elnyűttnek, meg már mindenki által tudottnak véltem. Aztán elolvastam Mona bejegyzését, és mégis. “Ne feledd, a fátyol szakad szét, folyamatosan alkalmad van szembesülni a valóság akkora…

Az ÖnMAGamhoz való csatlakozás, teljes tisztulást hoz. A tükör reggel olyat mutat, amire szeretettel tudok ránézni már. Mert belemertem nézni a nem túl szép dolgaimba is. A gyengeségembe is, az erőszakosságomba is. Minden nap hoz valami újat. Engedem. És teszem a dolgom, hogy egyre jobban…

  Ismtlés:

Minden nap tett fel magadnak a kérdést! Bármikyen ügyben. 

Úgy érzem, sokan próbálják elkenni a szeretet szó használatával az egyéni felelősséget. Mondván, hogyha szeretsz, akkor elnézed nekem a tudatmódosító szereimet, a bántó viselkedésemet, az erőszakos térítésemet..stb. Mert a ‘szeretet mindent megbocsát’ alapon.  Te még hiszel ennek a…