Nehézséget okozott mindig a csoportos munka. Karénekben is kitették a szűrömet. Pedig szeretek énekelni…nagyon! Különböző csoportokban is felbontó lettem. Persze csak akkor ha hazugságra alapul az a társaság. Ha meggyőződtem, hogy igaz, akkor csak simán kiléptem, mert nem akartam ártani. Nem tudom az mennyire rendi-bendi, hogy a szellemvilágban, igen sok nemzettségembelivel és más lényiségekkel dolgozom együtt…lehet ezért sok már a földi? 

Magányos farkas vagyok. 

Már nem bánom. 

Megtanultam elfogadni ezt. Ha szükséges kapcsolódom emberekhez, de csak rövid időre. Az emberek amúgy sem akarják hallani az igazságot. 

Van nekem egy drága Húgom, aki szeret annyira, hogy tudunk, képesek vagyunk együtt énekelni és meg meri a szemembe mondani, ha szar vagyok. És segít illeszkedni nekem, ha arra van szükség. 

Amúgy meg olyan sokan vagyunk magam is, hogy győzöm kapkodni a fejemet. Szellemnemzettség, párhuzamos életek,  Öreg Lelkeim…szóval nem unatkozom. :)

Minden megoldódik, ha engeded, hogy önmagad légy.