Romanticizálni a fájdalmat és szenvedést is a patriarchális hálózat jellemzője. 
Azt állítani, hogy ez szükséges az úton haladáshoz, hazugság. 
Költemények hada, lovagok romantikus vallomásai, trubadúrok megénekelt dalai, mind a múltat idézik és szükségtelenek. Az Újba lépéshez Új minta is kell. 
A fájdalom erőtlenné, traumatizálttá tesz. És nem megerősít. Inkább bezár, félelemmel társít és magas falakat emel. 
Már gyermekkorban tanítsuk azt, hogy az önszeretetnél semmi sem fontosabb. Ismerni, kimondani, ami rossz nekünk. Engedjük meg a gyerekeknek!

A nem, a szent nem - elhatárolódás a bántó személytől. Felnőttként, akár szülőnk, akar barátunk, akár párunk, akár gyermekünk, akár főnökünk…stb. a bántó fél, el kell határolódni tőle. Nemet kell mondnai a közeledésére. Nem kell megfelelni, csakis magunknak. Senki másnak. 

Boticelli - Tavasz (részlet)

Erősíteni kell magunkban, hogy mindent megérdemlünk. Értékesek vagyunk. És főként azt, hogy mindenkinek van egy isteni, felsőbb énje, aki által mindenre képesek vagyunk, és mindentudókká válhatunk. Legfontosabb kapcsolat az emberi életben a szellemmel és a lélek magas szintjével  való kapcsolódás. A megértés, önmegismerés, öngondoskodás pótolhatatlan.