Mennyi minden megszűnik, mikor életmódot váltasz, mikor teljes változásban vagy. Az addig szakrálisnak tűnő dolgok értelmüket vesztik. Amiben addig mélyen hittél, az egy csapásra semmivé válik. De jól van ez így. Azt jelzi, hogy képes vagy a változásra. Befogadod a Természetet és megÚJulsz. Ez nem köpönyegforgatás, csak az elévültnek az elhagyása. Azzal párhuzamosan, hogy növényi alapon kezdtem étkezni egyik napról a másikra, teljesen elvesztette szerepét az áldozat minősége is. Elvesztette jelentését a Boldogasszonyság is. A Boldogasszony körök tartása is. Mert már nem kellett áldoznom. Lejárt a szolgálat. 

 Mivel már nem ettem tojást, nem tudtam tojást írni. Mivel nem ittam tejet, a tavaszi Gyümölcsoltókor kilöttyentett tej is értelmét vesztette. Kiléptem abból a hitemből. De ezekre szükség volt ahhoz, hogy idáig eljussak. A szakralitás szóra is csak azért lett szükség, mert teljesen kifordult életet élünk. Amikor a belső visszatér az istenibe és ez kívül is megnyilvánul, akkor elmúlik a szó is. Mert minden megigazul. 
 Már nem kell különösebben tisztítani a testemet, nincs szükségem böjtre, áldozatra. Növényi alapon étkezem, keveset. Minimálisat veszek ki magamnak. Mindezek azt hiszem, csak a vaskorba ragadt elmének a jónak akarásra való késztetés eszközei. Hogy legalább egyszer egy évben áhimszá/nem bántás legyen. Így vígasztalja magát a magára nem ébredt ember. Szerintem inkább a felesleges elvételt kellene megszüntetni, mindenben.