A színészek színessége és nem utolsó sorban nagysága, meghatározza a lefolyást is. Sziporkázó, lepel lehúzó, szabadon kimondó, megmutató dialógok, és a már szinte megvilágosodás szintjét súroló szabadosság üdítő. Azt hiszem ezt nem is lehetett volna jobban megejeleníteni, mint vígjátékban. De akkor is érzed, hogy azta! Ez aztán nem semmi, hogy kimondják! 
És ki is személyesíthetne meg legjobban a magas tiszteletű egyházi főnököt, mint George Carlin, aki köztudottan kiforgatja a dogmákat a helyéről. :) . 
A záró színben megjelenő Alanis Morisette pedig a betetőzése az egésznek. Mikor, mint Istennő jelenik meg, világalakotóként.