Ugorva a jelenbe, 2024-ben megmagyarázhatatlan dolgok történnek szerte a világon. A tudomány mintha évtizedek óta megrekedt volna és vakvágányon haladna, a Föld különböző pontjain üzemelő részecskegyorsítók egyformán hibás és lehetetlen eredményeket közölnek, világszerte pedig egyre több tudós lesz rejtélyes módon öngyilkos. Clarence Da Shi (Benedict Wong) nyomozót egy hasonló esethez hívják Londonba, miközben 5 volt oxfordi fiatal tudóst újra összehoz korábbi tanáruk és mentoruk hirtelen halála. A szálak hamarosan összefonódnak, és egy rejtélyes virtuális valóság (VR) játékhoz vezetnek, amelyben hamar kiderül, hogy nem csak ehhez, de az egész világot fenyegető dologhoz is a kulcs a Háromtest-probléma megoldása lehet.

Innen

Elképesztő az anyag, a tudás, ami e mögött a film mögótt van. Nem a filmes trükkökre gondolok, hanem a módja, ahogy gondolkodik a könyvek írója. Hogy minden lehetséges! Mindent meg lehet oldani, akármilyen apró dologtól a legnagyobbakig. Nem is értem, hogy az egyes ember miért érzi tehetetlennek, dühösnek magát?! Az irigységünk, bántásra való hajlamunk és lutaságunk az, ami miatt most itt vagyunk. Ebben a mára szinte kezelhetetlennek beállított világban. Pedig nem az. Csak kifelé nézünk. Ez az ami a végünk lesz…ha ezen nem változtatunk…

Miután az intelligens foldonkívűliek megtudták, hogy az emberiség HAZUG, semmi másnak csak bogaraknak tenintik őket…és megmutatják, ahigy a Világűr kacsint…   
Te hazudsz? 
Másnak, magadnak? 
MINDIG! Mindig hazudunk. Apró hülye dolgokban. Amikben őszinték is lehetnénk…de nem…inkább hazudunk. 
Figyeld meg egy nap alatt mennyit hazudsz!