A csütörtöki nagyon erős, fejfájásos dugóhúzószerű, befelé örvénylő energiából, mára, úton sírós, szívnyitás. 
Ki gondolná…ja de gondolom már!…hogy egy jól megválasztott zene…ősrégi, nyomot hagyó…ilyen hatással van az ember lányára még mindig. 

…és tudod hová jutottam? 
Evilág kielégíthetelen érzelmeibe. Ami még mindig, mindig feljön. De látom, hallom, érzem, hogy hazugság a köbön. 
Kérdezgetem magamat, hogy miért?, mit jelent ez?, hová akar vezetni engem?  
Egyenlőre nem jön válasz, de ez, ami a filmben van, mégis, mégis, nem véletlen, hogy előfurakodik, törleszkedik. Ezt tudom.  
Várom az átfordulást. Vége kell legyen a maszatolásnak.
Lehet a filmet is megnézem ma.