Tudod kedves Olvasóm, igazán nagy dolog, mikor azt érzed, hogy az élettől visszakapod, amit beleraktál. Mar több éve próbálkozom azzal, hogy a szülinapom kerülje a hagyományos kereteket. Tavaly sikerült először megvalósítanom. Egy kirándulival a Mecsekben. 

Idén pedig víz imádatomat tudtam kielégíteni kajakozással. Orfűn tartottam a Medvehagyma házban. Családom, tanítványaim, barátaim körében. Egyszerűen kimondhatatlan az érzés, ami hatalmába kerített ott. Minden úgy történt, mint ahogy csúszik a vajban a kés. Táncoltunk, finom vegán ételeket ettünk, elfújtam a Húgom által készített vegán tortán a gyertyáimat. Lezártam az 56 életévemet itt a Földön és elkezdtem az 57-t. Éppen az őszi napéjegyenlőség is akkor volt, úgyhogy körbe álltunk és elénekeltük a Sarveshám mantrát testvérem szép dallamára.  Aztán kajakoztunk. Mire odaértem, csak be kellett szálnom a kajakba, mert három fiam előre elintézett mindent.  Életem első, de nem utolsó kajakja. Tudtam, hogy beleszeretek.