Mikor valamiben elhívatott vagy, akkor tolulnak eléd az események, emberek, helyzetek. Én példaul teljes terjedelmemben felvállaltam most, hogy feminista vagyok. És ezt igyekszem károk nélkül véghez vinni az életemben. Az én értelemezésemben azért vagyok nő és indigó itt és most, hogy erőmmel azt tegyem amit kell tennem, ami szívügyem, ami a hivatásom, amit szenvedéllyel tudok végezni. És ezt teszem is. Tiniként lázadtam minden engem korlátozó tényező ellen. Aztán teljes állású anya lettem vagy 20 évre. Közben már bontogattam a javas szárnyaimat is, hogy más is részesüljön belőle, nemcsak a családom. És mindezt erőszak nélkül, önálló akarat szerint végeztem/ végzem. Belső lelki erőből. Sosem éreztem azt, hogy 8 órás munkahelyen kellene múlatnom az értékes időmet. Próbáltam, de sehogy sem tudtam illeszkedni. Szabad vagyok, mert a lelkem szabad. Mindegy mi történik velem.  
Önszántamból döntöttem az egyedüllét mellett is, 
Szerintem mindig is feminista voltam. De nem az a patrarchátus által elrontott törő-zúzó fajta. Az eszmecsere, a versengés nélküliség a barátom. És ráadásul azt gondolom, hogy egy férfi is lehet feminista. :) És az erőszakmentes férfiakat kedvelem is. 

Nahát EZ VAN.