Ha már kitejfeleztél mindent…MINDENt, itt a kis mókuskerékben, a 3dés térben, tovább léphetsz.
Abbahagyhatod a tanfolyamokat, a női köröket, az ásvány vásárlást, az előadasokra járást, nézést.  
Abbahagyhatod azokataz állapotokat, melyekben benne ragadtál és amik állandóan nyomogatják rajtad a piros gombokat. Dönthetsz úgy, hogy mindent letisztítasz és egy új tudatosságot építesz magadnak. Mert más nem fogja megtenni helyetted. 
Abbahagyhatod nőként a férfiak gardedámozását is. Felnőttek ők is. Nem kell megváltani őket. Saját döntésükből kell, hogy megtegyék.  
Abbahagyhatod az asztrológiai jegyedhez való kötődést, mert az is csak bezár. Minél több mindent megengedsz magadnak, annál kozmikusabb látásmódod lesz. 
Abbahagyhatod a párkeresést is. Képzeld, ha megnyitod magadban az ősbizalmat mindezek után, éppen az fog majd csatlakozni hozzád, aki elbír téged és neki nem leszel sok. Vagy nem csatlakozol. Az is IO.
Abbahagyhatsz MINDENt, amít idáig csináltál. A multiban vásárlást, az autóban szidva a többi vezetőt, kifikázni a buszon az utasokat, abbahgyhatod a testromboló életedet. Elkezdhetsz mozogni tudatosan, étkezni tudatosan, nem vásárolni tudatosan. Elkezdhetsz kedvelni másokat, vagy éppen nemet mondani és letenni a határaidat. Semmitől sem kell félj! Illúzió az életen át tartó párkapcsolat, illúzió a földi ‘családi kötelék’. Rá kell nézz a lényegre. A családtagok tanítani vannak itt. Amit ők mutatnak, tesznek veled, azt mindenképpen bevállaltad. Eért kerültél elkerülhetetlen közelségbe velük. Ez nem szenvedést jelent, hanem önvizsgálatot. A másik ‘szemüveg’ használata igen kívánatos. Vegyél fel más nézőpontot. Keresd meg!  
Szóval…kezdd el MA! 
SZÁRNYALJ!

Amiben az ember bent van, az az életszomjúság kielégítésére begyakorolt képességek világa, az eltorzított tudat világa, az a világ, amely úgy, ahogy van, az életszomjúságtól félig alvó ember káprázata. Ez a világ az, amelyből ki kell lépni. Ezért hívják az eksztázist kilépésnek, vagy kívülállásnak, vagy önkívületnek. Ezért hívják az én megtagadásának. Az én az életszomjúságban begyakorolt tulajdonságok szövevénye. Nem az ember testi lényét, hanem ezt a szövetet kell felbontani. Eksztázisnak nevezzük azt az eljárást, amikor az ember ebből a szövevényből ki tud lépni, ha a szomjúság uralma alól fel tud szabadulni, és észreveszi, hogy amit a szomjúság világán belül él, az az őrületszerű megzavarodás (abhimána) egy neme, és a tényleges létezéshez úgy viszonylik, mint a káprázat a valósághoz.

Hamvas Béla