Nílus vízzel VÍZ-SZER

A Vénusz csillag, a mágia, az erő szimbóluma nekem. Persze, hogy szerepe van nálam az ünnepben!

A ZÖLD

Éppen arról gondokodtam, hogy leírom neked, mennyire jó, hogy először életemben el tudom teljesen fogadni azt, hogy ki mit ünnepel. Eddig is tudatosan gyakoroltam, de azt hiszem idén van először, hogy sikerült is. Tudod miért? Mert nem az én dolgom. És abban, ami nem az én dolgom, és az én értékem, nem is tudom támogatni a másikat.  Csak arra tudom ösztönözni, hogy fogadja el önmagát. Aztán ami nem tetszik így, kezdje el megváltoztatni! 
Anno még a legnagyobb fiam hívta fel a figyelmemet arra, hogy egy ‘controll freak’ vagyok. Ez megdöbbentett, mert tényleg az voltam. Csak addig azt hittem, hogy ez jól van így. Aztán elkezdtem letenni az irányítást, ellenőrzést mások, aztán magam felett is. De itt jön be a paradoxon - amiről Bashar is beszél -, hogy egyáltalan nem tettem le az irányítás illúzióját, mert most azt irányítom, hogy letegyem, vagy letettem, és többször ne gyakoroljam. Ez egy szép paradoxon. Isteni ebben lenni. Mikor rájövök, mikor belekerülök egy-egy ilyen körbe. Olyan megvilágosító.  
Ráadásul mennyire szemfelnyitó az is, hogy szükségem  van arra, hogy valamikyen szinten irányító, ellenőrző legyek. Mert ebben az életemben ez fontos szerepet tölt be. Akármennyire is hadonászok ellene, vagy hagyom abba ezt a fajta működést, mindig előhozza valami esemény, ember belőlem. És gyakorolnom kell. Valószínűleg nem véletlen, hogy a személyiségem része ez. Csak helyesen kell alkalmaznom.