Az ER(e)DŐ VARÁZS magába szippant mindig. Szédülök a tiszta víz, a faerő, a vaddisznók otthagyott erőteljes jelenlététől. Szinte hallani ahogy mocorog az erdő. Néha előre kellett mennem a barátoktól, hogy a csendben figyelhessek.
A gombák mindenhol megtelepednek. A testükben fura zárványokat őríznek, légterükben robbanásra kész mértani alakzatok őrzik adataikat, de a gyökérzónában akadály nélkül rohan minden, amit a pillanatban megéreznek. Fura kis jószágok.
A mohák, zuzmók, nedvességgel teli szőnyege gyorsan vezeti az infókat. Oda-vissza kalauzolnak el az erőcserében.
A lelkem repes ilyenkor…