Elkészítettem tegnap előtt ezt a kis életigenlő tacepaómat, erre tegnap olvashattam az alábbi gyönyörű történetet. 

Talpalatnyi történetek - Ünneplés

Nagyon fontos témákat feszeget. Lezárását egy-egy életciklusnak például. Megerősítését egy kapcsolatnak. Ha jól belegondolok, állandóan lehetne ünnepelni. 
Ráadásul a magyarok nagyon híján vannak az ünnepléssel. Ha néha van is egy-egy búcsú, vagy hasonló falusi ünnep, vagy szülinap, azonnal előkerül az allkohol és a zabálás is. Nem evés. “Koronázásként” a teli cukros, finomított lisztes édességek is. És minden gyerek ezt tanulja. 
Legutóbbi családi szülinapunkon vegán ételt készítettem a családnak. Egyáltalan nem volt benne semmi hagyományos. Fehér babszósz, főtt bulgur, saláta és mangold laskára vágva (mint zöldsaláta, tetejére mustáros tahini önettel) és sütőben sült zöldségek garmadája. Apukám, aki nagyon hagyományos konyha kedvelő, igen gyorsan megette és aznap nem kért vacsorát sem. Hmmm…. És nem leszel kajakómás tőle! Könnyed marad a test utána. Ez csak egy kitérő volt az evés birodalmába, mert persze a lakoma is részét képezheti az ünneplésnek. Csak nem központi helyen. A beszélgetések, ölelések, nevetés, közben játék (mondjuk szabadtérinél a frizbííí).

Az ÜNNEPLÉS - az igazi önfeledt - , energiákat szabadít fel és így egyéni, családi, törzsi, szellemi-nemzettség, kozmikus szinten kerülsz magasabb frekvenciákra. IO-t teszel magadnak és a körülötted lévőknek is. 
Elsősorban magadat kell ünneplőbe öltöztetni, minden szinten.