Eljutittunk oda, hogy már mindent megosztunk. Én is. Többet, mint szeretnék. 
Ilyenkor bizony a Felsőbb Énem csak “vakarja a fejét” és egy kicsit “távolabb áll”. Hagyja, had jöjjek rá…   

Egy biztos! 
Minden, aminek figyelmet adok, annak erőt adok. Teljesen mindegy, hogy miért teszem. Hogy figyelmeztessek másokat, vagy kicsúfoljam a regnáló erőszakszervezetet, vagy éppen becsméreljek valakit.
Minden erő. Rezeg mindenben. Még egy fadarabban is. Ezért gondolatommal átitatom. Mert a gondolatom is erő. 
Persze én és te döntjük el, hogy minek adjuk erőnket. De ha már választhatok - és igen válászthatok itt a Földön -, akkor már olyannak szeretném erőmet adni, amit támogatni tudok, amire vágyom az életemben, amit látni szeretnék az életemben. Persze ekkor is - ahogy haladok magamban - rájöhetek egy idő után, hogy az mégsem volt annyira “jó” dolog. Ekkor lépek másfelé. Sajnos a magyarban van egy olyan kifejezés, hogy köpönyegforgató. És aki eláll egy rég megszokott eszme támogatásától, arra ráhúzzák ezt a leplet. Legalábbis próbálják. De én megyek tovább, meghagyom nekik a leplet. A régi eszmék elhagyása nem köpönyegforgatás. Hanem úgy nevezném, hogy tudattágulás. Mivel önmunkát, önismeretet végzek, ezért megértem, hogy van tovább és megengedem magamnak, hogy errefelé lépjek.  
Nemrég szembesültem azzal, hogy egy kívülről megnyilvánuló dologban, ami zavart, nem láttam meg a magam részét. Tudod miért nem? Mert olyan hamar letisztítottam magam utána, és tudatosítottam a gondolatomat, hogy nem vettem észre. De ott volt. Nagyon megörültem neki, mikor egy segítő rámutatott erre. De ott volt. Ott bizony. Bennem. Örültem neki, hogy feljött és megmutatta magát. Köszöntöttem, aztán tovább léptem. Mindig van tudatalatti, megismernivaló. Ami egy-egy külső megnyilvánuláskor jön elő. Váratlanul. Mert a Szellemem azt akarja, hogy MIND-ÉNt megismerjek. És ez bennem van. Mert egy szinten, minden EGY. 
Sokaknak ez most talan nem tetszik, mert, hogy meggyőződése, hogy ő jó. Lényeges azt felfognunk, hogy olyan nem történik meg, nem jön be az életünkbe, amivel nincsen dolgunk. De amint felismertük magunkban azt a dolgot, máris nem jön többé, nem jelenik meg, vagy sokkal erőtlenebbül. Vagy csak nagyon távol, hogy figyelmeztessen arra, ilyen is VOLT.    
Persze a “volt” kifejezs sem helytálló, mert minden egyszerre létezik és mégsem. Beszélünk az időről, mérjük is egy szerkezettel, mégsem vagyunk tisztában vele. Még az sem igazán jut szünkbe, hogy talán az időt is irányítja valami/ valaki. Én is. Képes vagyok rá. Tobbszörösen bebizonyosodott már életemben.  

Mindezekért és még többért is, eléd rakom, hogy mielőtt bármit megosztasz, legalább Szókratész hármas szűrője alapján vizsgáld meg, hogy:   
IGAZ-E?  
JÓ-E?  
HASZNOS-E?

Ha ezeken a szűrőkön átmegy, akkor talán érdemes is foglalkozni vele. Később azért tovább is lép az ember és még több olyan apró mozzanat jön be, amire figyelni érdemes, pl. a megérzés, látás, szaglás, ébren álmodás…stb.

Amíg figyelmet adsz, addig élteted. Úgy a traumát, háborút, aggressziót, mint a tündéreket, szentséget, jósagot, sárkányokat.

Szerintem itt mindenkinek dolga van ezzel.