Hosszú szárú laboda, nem termettem dologra,
szárú laboda, nem termettem dologra,
lábam termett a táncra, szemem a kacsintásra.

Úgy szeretem a szőkét, mint a szőlőszemecskét,
úgy szeretem a szőkét, mint a szőlőszemecskét,
de még jobban a barnát, mint a borízű almát.

Ez a kicsi legényke, ha kis kertembe jönne,
ez a kicsi legényke, ha kis kertembe jönne,
rózsát tűznék kalapjára, páros csókot az ajkára.

Gyere rózsám a kert mögé, nézzünk egymás szeme közé,
gyere rózsám a kert mögé, nézzünk egymás szeme közé,
gyere rózsám a csenderbe, lássuk, mi van a pendelybe'.

Egy forró csók nem a világ, száradjon meg, aki nem ád,
egy forró csók nem a világ, száradjon meg, aki nem ád!
Adtam csókot, adok es, ha tudom, meghalok es.

Addig élek, amíg élek, amíg bennem zeng a lélek,
addig élek, amíg élek, amíg bennem zeng a lélek,
zeng a lélek, zeng a szó, zeng a szerelem ajtó.

I

Nem vagyok jó, nem vagyok jó senkinek
Rám ugatnak égiek és földiek
Tánc a lábam, kutya a föld, eb az ég
Jó lennénk majd, égetőn ha kellenék

Jó vótam én, jó vótam én ezelőtt
Szivárvánnyal írtam be a levegőt
Átváltozott gyászfekete szalagra
Hétrét kéne görnyedeznem alatta.

Fáj a szívem, kimutatnom nem lehet
Majd meggyógyít, aki szívből megszeret
Tánc a lábam, kutya a föld, eb az ég
Hadd mulatok, mikor sírnom illenék!

II

Kutya a föld, eb az ég
Sehol semmi menedék

Ne is akarj menedéket
Amíg benned zeng a lélek

Most rúgjon a sarkad szikrát
Égesd el a világ piszkát

Aki bírja, kipirosul
Még a csúf is kicsinosul!

Forgasd ide, oda is
Lángoljon a szoknya is

Elköltözni csúnya vóna
Deszka közé csomagolva

Mert mibennünk zeng a lélek
Minket illet ez az élet!

III

Ez a világ ellobban
Ölelj engem mégjobban

Hajamtól a sarkamig
Hajnalig, de hajnalig

Nem hajnalig, örökig
Szakadatlan örömig

IV

Oda menjünk, ahol kellünk
Ahol nekünk öröm lennünk
Hol a csókok nem csimbókok
Nem hálóznak be a pókok


Aki minket meggyaláz
Fárassza el azt a frász
Jó habosra hajtsa meg
Talonnaknak se tartsa meg


Aki minket meggyaláz
Gyötörje meg azt a láz
Pokol legyen a lakhelye
Égjen el a tüdeje

V
Én is nyitok arany torkot
Mint a rigó, úgy rikoltok
Csapkodom a nyári zöldet
Átnyilazok eget, földet

És akit én megtalálok
Pántolok rá aranypántot
Úgy szeretem, úgy szorítom
Én sohase szomorítom

Nagy László - Táncbéli táncszók