Walter, a Béka. Most már rajta marad ez a név, mert igen megkedveltem. Reggeli sietős utamon, éppen az aszfaltos úton gémberedt meg kicsisége. Felvettem hát s a kezemben megmelengettem. Tó illata volt, mint utána kezemnek is. Mikor kicsit mocorgott már, odavittem a tó melletti fűbe, ahol már melegítően sütött a napocska. Innen sorsára bízva őt, mert akkor jutott eszembe, hogy a buszra indultam...vagy mi?!