Vallástalanul, de elementáris erővel áthatva ma hajnalban elém furakodott a “lábmosás”. Kerestem képeket a pinteresten… Teljesen magával ragadott a hév.
Én majdnem mindegyik párom lábát megmostam anno. Nagyon csodálkoztak és elmondták, hogy még senki sem csinált ilyet nekik. De ők sosem mosták meg az enyémet. Ma annyira előremozdult ez bennem, hogy könnyekben imádtam Jézust, mint páromat. Ő megmosta mindenkiét.
Lehet, hogy ez most furcsa így tőlem…
…és akkor…egy ma először látott oldalon elém jött egy ilyen bejegyzés.

Álmodtam egy karácsonyt..

Álmodtam egy karácsonyt, mikor veled vagyok a meghitt csendben. Pizsamában ülök egy reggeli tea mellett és a nevedet ízlelgetem. Te megjelensz, azzal a fajta szelíd kedvességgel, ami annyira jellemző rád. Elmosolyodsz, leülsz elém, ès a lábam kezded mosni. Én elsírom magam és őrülten zavarban vagyok, mert egy részem még mindig nem tudja a Szent Törvényt. De elfogadom, ahogy minden Tanításodat. Aztán én is megtisztítom lábadat.

Mellettünk egy kis angyalka forma csilingel, és együtt felnevetünk, hogy mit is alkottunk mi emberek a fejünkben. Aztán némán beszélgetni kezdünk. És te feltöltöd minden még fényre váró részemet. Megmutatod milyen csodálatosan gyönyörű vagyok. Aztán megmutatod a többieket itt. A mieinket. Most először teljes fényemben látom magunkat. És ez a bizonyosság, érzem, már elvehetetlen tőlem. És megmutatod, hogy mennyire szeretsz és én mennyire szeretlek. Na csak pont annyira, hogy a testem még kibírja ezt a végtelen fényáradatot. És elmélkedünk tovább frekvenciákról, teremtésről és galaktikus szövetségekről, és én még mélyebben megérzem mi a feladatom. És elmesélsz nekem mindent, amiről azt hittem már tudom, ezúttal mégis az Igazság Fénye a sejtjeimig hatol. És még erősebben emlékszem a pillanatra, mielőtt erre a bolygóra léptem és te elmondtad, hogy végig velem leszel.

Hajnalig nézzük egymást és te felállsz. És a világ legédesebb végtelenig tartó ölelése a miénk. És az idő teljes mértékben megszűnik létezni, és mi egyszerre indulunk el ezen az úton, búcsúzunk, érkezünk meg, és öleljük egymást, és egyszerre vagyunk készen és kezdődünk el, és tanulunk arról, amit mindig is tudtunk. És egyszerre vagyunk egyek és különök és halandók és végtelenek, és ez az egész, ami csupán számít, miközben semmi jelentősége sincsen. És én egész vagyok, teljes, örök, aki a feledés homályába vész. És ebben a szeretet-valóságban létezünk az idők végezetéig örökre.

Kedves Jézuska!
Ezt a levelet neked írom. Sokat gondolkoztam, de nem jutott eszembe semmi, amire vágyom a boltból. Az étel is elég egy kevés. Mindenem megvan bőségesen, köszönöm.
Én azt kérem, amit minden földi születésnapodkor: Téged, Téged, Téged. A testvéremet. Egy egyszerű életet veled.
Kérlek hozd el a Békét Minden Lélek Szívèbe a Földön.

Te vagy Örök Fényem mindig, mikor elveszteném sajátomat. Mindig, mindig, mindig.

Lélekvándorlók

Férfi!
Mosd meg a párod lábát!
Adj kegyelmet neki!
Tedd tisztává a kapcsolatod vele!