"Ahogy az anyám mondta nekem: András, hülye vagy? Persze tudtam, hogy ez egy költői kérdés, és a válasz, igen. Különben miért merült volna fel? Tehát akit kritizálnak, az kritizálja magát. Akit büntetnek, bünteti magát. Ez az első fele ennek a szomorú dolognak: ahogy velem bántak, úgy bánok én is magammal. A másik fele pedig az, hogy ahogy magammal bánok, úgy bánok másokkal. Főleg azokkal, akiket szeretek, akikhez közel vagyok.

Sok olyan emberrel találkoztam, aki idegenekkel nagyon jól tud bánni, csak azokkal bánik rosszul, akik közel állnak hozzá. Mert azt tanulta meg, hogy aki közel volt hozzá, bántotta, tehát ő is bántja azokat, akik közel vannak hozzá. Ezt is megismételjük. Nagyon sokan, minden felébredés nélkül, automatikusan újra megtesszük azt, amit velünk tettek. Ha már felnőttként gondolkozom erről, és rájövök arra, hogy rosszul bánok magammal, akkor valószínűleg rosszul bánok azokkal is, akik hozzám közel állnak. Szerintem nehezebb vagy egyenesen lehetetlen másokkal jobban bánni, mint saját magammal. Annak a kezdete, hogy magam mögött hagyjam a történelmemet – azt, ahogy bántak velem –, az, hogy elkezdek magammal jobban bánni, mint ahogy eddig bárki bánt velem. Azután, ha tudom magamat szeretni, vagyok csak képes másoknak is továbbadni a szeretetemet."

FELDMÁR ANDRÁS, BÜKY DOROTTYA

Másfél méter - Beszélgetések a szeretetről