Ma hajnalban fogadott ez a kisfilm...

Mondhatom, nemcsak az elkészítés varázsa, a technika bensőségessége, a kész munka szépsége, hanem a két ember együttműködése is megfogott.
Éppen napi témámhoz jól illő. �

Én a lelkem vagyok.
Lelkemet fénytermészetűnek érzem, tudom. De nem a vakító evilági fény, hanem egy finomenergia, egy isteni rész ez, ami megoldásokat keres ebben a nehéz, anyagi térben.

Julia a mostani jóga gyakorlatot és a meditációt is szívnyitogatóra készítette.
Persze jöttek fel bőven érzések. Megviseltek a saját gondolataim, amik a szeretet körül forogtak. Hogy jól csináltam-e a volt párkapcsolatom? A dolgok és saját jól létem miatt, egy ponton túl el kellett döntenem, hogy kit szeretek jobban - Őt vagy magamat? Magamnál döntöttem, mert testem, lelkem szenvedett benne. Munkám, feladatom mellett döntöttem. És ezek még mindig csak érzelmi és egós kérdések, de szükségesek. A szerelembe való belepusztulás nem éppen bölcs cselekedet. �
Ezen túl kell emelkedni. Abba az állapotba, ahol maga a SZERetet van. Ahhoz pedig - akármilyen rossz az emberi testemnek és a lelkemnek - nem kell vele lennem! Messziről is tudom szeretni. Ingadozó érzelmek nélkül. A rosszul értelmezett segítőkészség és szeretet, romboló is tud lenni és feltételezi, hogy a másik ember nem felnőtt még és nem tud saját döntéseket hozni életében. Pedig azt mindenki tud. Legfeljebb nem akar, mert az kényelmesebb.
Kérdésemre, hogy vajon benne állok-e ezzel kapcsolatban a SZERetet állapotaban: nem volt a válasz. Azt hiszem időnek kell eltelnie a feldolgozás folyamata miatt.

Talán az Újhold segít az elngedésben jobban.

A képhez tartozó meditáció: