A nők voltak az őskorban az ismeretek terjesztői 

El kell felejteni azt a sztereotípiát, mely szerint a neolitikumban a nők nem vándoroltak, helyben gyűjtögettek és őrizték a ház tűzhelyét. Kiderült, hogy a férfiakkal ellentétben ők vándoroltak és ismeretekkel gazdagították a közösségüket.

Ezt mutatja ki egy elemzés, amelyet a jénai Max Planck Intézet és a müncheni Történelemelőtti és Régészeti Intézet kutatói végeztek a németországi Lech völgyében talált, Kr.e 2500-1650 között eltemetett 81 emberi maradványon.

 
Tovább..

Göbölyös N. László

Soha nem akartam véglegesen jelölni a testemen semmit sem. Mégis egy utazás utáni lázas állapotban, magától futott a ceruza a papíron. Éppen egy albioni barlang látogatása után értem haza. Nagy hatással volt rám az egész kiránduli és természetesen semmi sem úgy történt, mint ahogy elterveztem előre. Érdeklődve figyeltem, hogyan alakulnak a napok. Visszatérve, késve, hullafáradtan és éhesen, késő este ahelyett hogy lefeküdtem volna, valami azt súgta vegyek elő papírt és ceruzát. Aztán meglett a fenti fényképen látható rajz. Akkor még nem tudtam, hogy a hátamon lesz. Egy hét múlva felhívtam kézi tetováló barátnőm, hogy mikor mehetek. A test rajzolás után egy hónappal kb. el kezdtek élni a rajzok a hátamon. Mindennek megvan az oka, amiért készüt. Érézékeltem az erőt, ami árad bennem általa. Olyan, mintha mindig is ott lett volna. Aztán ugyanez a tetováló barátnőm küldte a fentebb bemásolt tanulmányt. Akkor elkezdtem valamit megérteni és szembenézni az elém tárt tervvel. Még hónapok kellett mire elég bátorságot és erőt merítettem magamnak ahhoz, hogy éljek a felkínált lehetőséggel. Nem mézesmadzag, hanem kemény munka, ami előttem áll.
De vállalom.

Grandpierre Atilla arról beszél az előadásaiban, hogy a nők kisebb csoportokban nyugatra, nagyobb, úgy 20-30 fős csoportokban keletre vándoroltak a szülőhelyükről a Kárpát medencéből az újkőkorban. (Köszönöm Gyöngy a kiegészítést.)