Úgy gondoltam ,hogy írok egy kis szösszenetet arról, ami az elmúlt fél évben történt velem. Elképesztő dolgokon, változásokon mentem át. Előre bocsátom, hogy semmi nem ment zökkenőmentesen és semmi sem marad egyhelyben most sem, hogy megtörténtek. Soha nincs egyhelyben állás, Mindig minden változik, legfeljebb nem vesszük észre, vagy nem akarunk tudomást venni róla. Az ész (ego) mindennek elllene van, ami magasztosabb, vagy az élet szeretetét, tiszteletét segíti. Na jó azért józan észnek lennie kell mindenkiben.

Úgy kezdem, hogy sok hitrendszerem alapjaiban dőlt meg. Például volt egy gondolatom (de lehet, hogy több is) a férfiakról. Hogy minden férfi lenéz, ostobának tart és csakis a testem akarja egy rövidke légyottra, mint nőt. Valóban létezik ez a gondolat a világban, de csakis addig hat rám, amíg hiszek benne. Ha magamban kezdek el hinni, akkor romba dőlnek ezek az eszmék. Meghallgatom a véleményeket, de csakis azt teszem magamévá a testemről, az egészségemről, a táplálékomról, a szexualitásomról, a nőiségemről, a munkámról, az emberekkel való viszonyomról, amit a Felsőbb Énem átad nekem. Nem könnyű feladat, mert az ész mindig ott ugrál, megsértődik, ítélkezik. De jó módszerekkel, figyelemmel és állandó önvizsgálattal márcsak órákat vagyok képes bennemaradni akármilyen nézetletérésben, vagy összeütközésben. Nem éri meg se időt, se energiát fecsérelni arra, hogy mások terheit, nézeteit átvegyem. Nem az enyém. Hosszú időbe tellett, mire ide eljutottam. Visszakanyarodva a férfiakkal alkotott hitrendszeremre, egyszerűen megszüntettem ezt a fajta gondolatmenetet. Elegem lett. Mert közben láttam, érzékeltem és tapasztaltam, hogy nemcsak "olyan" férfiak vannak. Ez az én hibám volt és ezt be is vallottam. Mikor erre ránéztem és lépéseket is tettem magamban ennek átalakítására, akkor lépett be az életembe a párom, a társam. (Kissé most megint elbizonytalanodtam abban, hogy vajon ki szabad-e ilyet ennyire nyilvánosan mondani? Mert ilyenkor szokott beütni a hirtelen rosszra fordulás...de most azonnal már az is eszembe jutott, hogyha ezt a gondolatot táplálom, nyilván ezt is fogom megteremteni magamnak.). Ráadásul egy olyan helyzetben, ami szintén emelő és lelkesítő volt számomra. Ez egy magazin megalakítása volt. Ő is ebben segédkezett nekünk. Már ismertem régebbről és már akkor nyomott hagyott bennem. De akkor még nem voltam felkészülve erre. 7 év kellett hozzá! Igen. Hosszú idő. De most képes vagyok arra, hogy külső szemlélőként nézzek erre a kapcsolatra. Hogy felmérjem mikor csinálok a bolhából elefántot és ebben azt hiszem elég jó partnerre is leltem. Úgy néz ki a faképnél hagyás nem választási lehetőség egyikünknél sem. Felnőtt kapcsolatot szeretnénk építeni, ami a gyengeségek elfogadása és lassú megváltoztatása útján halad mindkettőnk részéről. Persze tele vagyunk félelmekkel, amikkel napi szinten vívunk harcot magunkban, de tovább tudunk lépni, legyőzve a régi beidegződéseket. Megéljük a jelent akármilyen is. Megbeszéljük. Így tudunk kiegyelítődést hozni a társas életünkbe. 

A magazin. Ez egy csoda az életemben. Írhatok! Amit amúgy is lelkesedéssel és belső erővel tudok végezni. Egy olyan magazin megalkotásába fogtunk bele asszonytársaimmal, ami hiánypótló és nagyon egyedi. Ezt neves szakemberektől is meghallgathattam. Mert amint megalapításra került az ÚJság, hirtelen indult a lakitelki Népfőiskolán egy újságíró iskola, ahová jelentkeztem, bár újság nem volt még. Merthogy ez is kikötés volt a jelentkezésben. Mégis felvettek. A második foglalkozásra már tudtam vinni magammal a magazinunkat és örömmel hallgattam a dícséreteket, amire nem számítottam. Persze kaptunk építő kritikát is, de azt igyekszem beleszőni a következő lapszámba. A magazin közösségén belül voltak nézeteltérések, változások, de ez nem baj, mert a változáson keresztül alakul az ember is, hát még egy lap! Mindenki tanul és halad előre tovább. Ez jó! Sok hasznom van ebből a saját magam véleményezése kapcsán is. A szerkesztésben örömömet lelem, bár néha kifog a tapasztalatlanság rajtam. Ha gondolod, lapozz bele a magazinunkba! Köszönöm, ha érdeklődsz. Szívesen látjuk a véleményeket, megjegyzéseket, hozzászólásokat, kiegészítéseket is. 

Januárban kezdtem el a húsmentes étkezésem is. Nics benne semmi  -izmus, vagy eszmerendszer. egyszerűen csak ezt kívánta a szervezetem. Elnehezült a testem, súlyos kilók rakodtak le rám, a lábaim kezdték felmondani a szolgálatot. Ráaádsul megszűnt az érdeklődésem a hús iránt. Nemkívánom meg, ha valaki azt eszi előttem. Most is leszögezném, hogy egyáltalán nem arról van szó, hogyha esetleg megkkívánnék, vagy megkívánom, akkor ellen állok. Körülbelül négyszer-ötször ez idő alatt előfordult, hogy ettem egy kis húsos ételt. Volt hogy megbántam, mert nagyon megterhelte a testem. Ez is azért volt, mert olyan helyzetben voltam, hogy nem tudtam mást fogyasztani vendégség lévén, vagy hiányom volt valamiből, amit nem pótoltam megfelelő növényi alapú étellel.  Reggelente (de nem minden nap!) zöldturmixot iszom. Ezzel délelőtt teljesen jól vagyok. Ha mást eszem, akkor is általában gabona kását gyümölccsel. Utána változó az igényem az ételre. Két hónap múlva, láthatóan elkezdtem lefogyni. Kicsit aggódtam az elején, hogy az izomzatomból megy le, de aztán rá kellett jöjjek, hogy se az erőmből, se az energiámból nem veszítettem, sőt! Ugyan a bőrömmel most van dolgom rendesen, mert kicsit fityeg itt-ott, de ez is csak egy megoldásra váró helyzet nekem. A lábaimban abbamaradt a kellemetlen érzés, néha fájdalom. Még rugalmasabb lett a testem, bár az öt tibeti rítus végzése így is már csodákat művelt vele. Emellett még testvérem is elkezdett jóga órákat tartani a kisfalumban, így kétszer egy héten oda is megyek. Amellett hogy testem rugalmasságával gondoataim is ruganyosabbak lettek, gondolataim rugalmasságával testem is elkezdtett gyógyulni a nem megfelelő gondolkozás mód miatti betegségre hajazó jelekből. Az alábbi riportot azért csatoltam, mert nagyon jól elmondja az én gondolataimat is az egésszel kapcsolatban és pont ideillő. 

Még beindult pár dolog, amire csak kapkodni tudom egyenlőre a fejem, de erről majd akkor - hogy Ilonát idézzem a riportból - ha már valósággá növi ki magát bennem. 

Addig is csak buzdítani tudlak arra, hogy tegyél meg mindent magadért. ne sajnáld az időt, energiát, erőt arra, ami hajt belülről. Tedd félre a lutaságod és kifogásaid. Rólad van szó, az életedről, ami bármikor véget érhet. Sosem tudhatod... Változz, hogy a világod veled változzon. Csakis magadban tudod megváltoztatni a szemléleted. azzal senki sem tud semmit kezdeni, csak te. Tegyél fel kérdéseket sokszor egy-egy helyzettel kapcsolatban! Amire eddig kifelé mutogattál, nézd meg hol van benned a hiba? Hol tudsz te változást hozni a társas kapcsolataidban, belül?

Sok sikert Neked!