Festmény: Göncz János - Gyermekkorom faluja

Állítsatok májusfát.

Együtt férfi és nő.

Oszlop - Férfi. Koszorú - Nő.

Ünnepeljetek!

Természetesen nálunk éppúgy megvolt az ősisége, mint a germánoknál, csak feledésbe merült. Itt az ideje újjávarázsolni ezt az ősi hagyományt!

A májusfaállítás elsősorban európai – főleg germán eredet – hagyomány, és szélesebb körben csak a középkortól kezdődően terjedt el, azonban a hozzákapcsolódó ünnepségek, vigasságok valószínűleg az ősi indiai és egyiptomi termékenységi fesztiválokban gyökereznek. A májusfa-szertartás és a májusfa tánc ugyanis a megújuló élet szimbóluma. A folklórban általános gyakorlatként – a növények szelleme évenkénti inkarnációjának megjelenítésére – minden évben új májusfát állítottak, abban a reményben, hogy bőséges termés várható.

A középkorban minden angol falunak saját májusfája volt. A májusfa elkészítése és felállítása fontos eseménynek számított, mely nagy vigadalommal és ünnepléssel járt. Az egyes falvak abban vetélkedtek, hogy melyikük tud magasabb májusfát állítani. A termékenységi mágiával összefüggésben május elején májusfa táncot jártak. A szertartáson résztvevő ünnepi táncosok a fákról egészen a földre érő színes szalagokat szép minták szerint fonták össze.

A bajoroknál a falvak és a városok büszkesége volt az április 30-án állított májusfa, számukra ez a függetlenséget, a jómódot és a település erejét szimbolizálja. A megfelelő fa kiválasztása, az ágak eltávolítása, a kéreg lehántolása, majd a megcsupaszított fa díszítése és felállítása a férfiak feladata volt. A májusfákat virágokkal, koszorúval és szalagokkal, pántlikákkal díszítették fel. Egyes városokban a fa tetejére koronát helyeztek, mely az ősi germán gondolkodás szerint megőrizte a fa erejét, vagyis a termékenységet. A fa rúdja a természet férfi, míg a rajta lévő díszek a női princípiumát reprezentálták.

A májusfát gyakran fallikus szimbólumnak tekintik, mely a skandináv mitológia – hatalmas fallosszal ábrázolt – termékenységistene, Freyr ősi tiszteletével állhat kapcsolatban. Egy másik – ugyancsak a mitológiában gyökerező – értelmezés viszont az alvilág, az élők világa, a menny és az isteni királyságok között szimbolikus kapcsolatot teremtő életfával hozza összefüggésbe. Ám bármelyik értelmezés is legyen helytálló, a megújhodást megjelenítő májusfa Európa-szerte ma is elsősorban tavaszköszöntő zöld ágas szimbólum.

A májusfa állítás szokását Magyarországon Temesvári Pelbárt említi először, a 15. században. Bár alapvetően nálunk is a tavaszköszöntés kelléke volt, a hazai folklórban számos, a nyugat-európaitól eltérő szokás alakult ki. A termékenység jelképének tekintett májusfákat, olykor szerelmi ajándékként, vagy szexualitásra utalva, főleg legények állították a kiszemelt leányoknak. A csinosabb leányzók több fát is kaphattak. Akinek viszont egyetlenegy sem jutott, elhagyatottnak, árvának érezhette magát. Sok helyütt csak a komoly udvarlók állítottak májusfát, Mezőkövesden pedig a tiszteletben tartott lányok kapták ajándékba.

A fákat, a nőiességet megjelenítő színes kendőkkel, szalagokkal, virágfüzérekkel, zöld ágakkal díszítették föl. Mint varázsló eszközt, nemcsak a házasság reményében használták, hanem a lakodalmakban is, mivel a zöld ág a termékenységre, szaporulatra utal. Eleinte a templomokban is állítottak májusfákat, e szokás – Tessedik Sámuel tudósítása szerint – csak 1770-től szűnt meg.

Sokféle májusfa-változat ismert, vidékenként más és más. Erdélyben zöld lombokkal és ágakkal jelképezik, Nyugat-Magyarországon lehántolt kérgű, magasra nyúlt, kis lombkoronájú fák vagy póznák állítása dívik, az Alföldön és Észak-Magyarországon a közepes méretű lombos fák szolgálnak májusfaként. Heves megyében a múlt század harmincas éveitől – májusfa állítása helyett - a virágkosárküldés terjedt el. Szintén májusfának nevezik az újonnan felépült házak udvarára felállított felcicomázott póznát, vagy a május elsejei felvonulásokon vitt szalagos zöld ágakat. De kaphattak májusfát a megbecsült emberek, például tanítók, lelkészek is. Manapság a városok vagy városrészek főterein egy közös májusfát állítanak fel, mellyel a közösséghez való tartozást, az összefogást kívánják kifejezni.

A néphit szerint a Szent Jakab és Szent Fülöp mellé szegődött Valburga vándorbotja kizöldült, fehér virágai jelezték szűzi tisztaságát. A májusfák fehér virágának színe ma is a lányok szüzességét reprezentálja. A májusfák alatt a jelenlévők táncra perdülnek, a táncmulatságon kívül ügyességi versenyekre kerül sor. A leggyakoribb erőfitogtatás, amikor virtuskodó legények felmásznak a lehántolt kérgű májusfákra, melyek tetejéről próbálják lehozni a papírszalagokat, díszeket, a rákötözött édességeket, palackos italokat vagy egy-egy selyemkendőt. Elterjedt pünkösdi szokás volt a fát ajándékozó legények megvendégelése a lányos házaknál, majd – az ünnepség befejezéseként – a lakomát a májusfa körbetáncolása, és végül a kidöntése követte.

Rosta Erzsébet