Nyisd ki az elméd!

Ezerrel változik a világ. Több ezer éves dogmák dőlnek meg. Nagy nyitottság, válozásra való hajlam és szeretet kell ahhoz, hogy most tovább tudjunk lépni. Már egy ideje figyelem, hogy mennyire erősek a genetikai kódolások, a sejtszintű emlékezés az emberekben. 

Lásd példának okáért a mezőgazdaságot. 

Sok évvel ezelőtt rendeztünk - mi Nők - egy összejövetelt, ahol a szövetkezet létesítésének mikéntjéről az emberek bevonásáról volt szó. Szakembertől hallhattuk az újdonságokat és lehetőségeket ahhoz, hogy a mi falunkban is termelő munka jöhessen létre, újra. Kapásból megvétózták és lealacsonyították és leminősítették a jelen lévő nagygazdák és a szocializmus sikertelen próbálkozásain felnövekedett emberek, hogy nem jó. 

2012-ben a Vigyázat ehető! közösségi filmhétbe becsatlakozva, mi is vállaltunk vetítést. Szórólapokkal, okos tanácsokkal ellátott füzetecskéket kaptunk, amit nagy örömmel osztottunk volna meg. De a szervezőkön kívül, pár ember jelent csak meg. Pedig felvillanyozva készültünk és vártuk a találkozást. 

100 % no till búza, aratás előtt

Aztán a mezőgazdasággal kapcsolatos más tapasztalásom is volt, ami megerősített abban, hogy a változás kell és elkerülhetetlen. Pár éve voltam Hosszúhetényben Kökény Attila talajmegújító szakember előadásán, ahol energiákkal teli, az újdonság teljes elfogadására összegyűlt emberek találkoztak. Fiatal gazdák tettek fel kérdéseket, amikből aztán együttműködés született. Ők nyitottak az újra.

Ugyanígy megvan az orvostudány területén is a régi, elavult módszerek tovább vitele és tanítása. A betegség tüneteinek, gyógyszerekkel való elnyomása ma már korszerűtlen és begyepesedett. A lélek mibenlétének elfogadása nagy feladat a mai orvostudámy számára. Igen, több időbe telik megtalálni a lelki okokat (bár lehet ez is csak tapasztalás kérdése), mint odafirkantani egy receptet, de a megoldás ebben van. Ja és hogy el ne felejtsem, az egészségre nevelés egy megelőző feladat lehet az orvos társadalomnak is. A felszínre került rengeteg gyógyító eljárás közül, csak választani kell és elsajátítani. Már szinte semmi sincs eldugva és nem csak egy kivételezett csoport kiváltsága, hogy hozzájusson a jobbnál jobb eszközökhöz, tudáshoz, bölcsességhez. 

Az oktatás gátjaira már sokszorosan megszületett a megoldás. Rossz gyerek, rossz tanuló nincsen. Csak hiányzó technika, motiválatlan pedagógus és hiányzó összefogás a tanító emberek részéről. Tudtad, hogy már azt is engedik néhány helyen, hogy sámáni dob technikával tartsanak óvodai foglalkozást? Mert ilyen is van. 

"A “világmegismerés” modellje (Freinet -pedagógia)

“A következô drámát éljük meg:

Más idôkben a század eleji pedagógia még teljes egészében érvényesülhetne. Ám a körülmények ereje már visszaszorította a történelem elôtti idôkbe. Ne csodálkozzanak, ha az iskolában a gyerekeket nem érdeklik az önök kívülrôl megtanulandó leckéi, gyakorlatai, magyarázatai, számukra özönvíz elôtti fegyelmezési módszerei és életmintái. Amikor kilépnek az önök század eleji osztályából, kerékpárjukra szállnak, talán autót és traktort vezetnek, olyan problémákról vitatkoznak, amelyek az önök számára még ismeretlenek voltak. hála az audiovizuális tájékoztatási eszközöknek, olyan világban élnek, amelynek már semmi köze sincs ahhoz a régi iskolához, amelyben konokul fogva tartják ôket. (...)

Baj van az iskolával.

Önöknek is igazuk van: a mai gyerekek nem úgy reagálnak, mint a húsz vagy akárcsak a tíz év előttiek. Az iskolai munka azért nem érdekli őket, mert nem tartozik az ő világukhoz. Így hát - s ezt nem tudatosan teszik - életüknek és érdeklôdésüknek csak egy minimális részét engedik át önöknek. A többit arra tartogatják, ami szerintük valódi kultúra és életöröm. (37)

Celestin Freinet (1896-1966) legtöbbet emlegetett mondása szerint az iskola nem felkészítés az életre, hanem maga az élet. A hagyományos iskolában ez azt jelenti, hogy a versenyszellemet és a szelekciót, a különbözô esélyeket és a felnôtt világ ideáljait minél korábban meg kell honosítani, hogy ne legyen külön gyermekvilág, ne legyen átmenet, törés. valóságban ez azt jelenti, hogy az iskola éppolyan bajokkal küzd, mint az otthon - a kényszerek és szeretetlenség elôl nincs hova menekülni. Amit a hagyományos iskola szívesen elkerül, az a valódi munka. A használható, elfogadható, “igazi” dolgok létrehozása,. A gyerekek állandóan szimulálnak, “mintha”-tárgyakat és terveket készítenek, feladataiknak ritkán van súlya, a problémák megoldása a tankönyvben megtalálható. Freinet azzal kezdi a tanítás megreformálását, hogy egy régi nyomdagépen újságot, tankönyvet készíttet a gyerekekkel. Ezzel betetôz egy folyamatot, amelyben a tudás megszerzéséhez vezetô út megválasztása fokozatosan a gyerek joga és részben az ô felelôssége is lesz. Modern Iskolája a munkaiskolaúj modelljének megteremtésével a korábbi reformpedagógiák szintézisét adja. Aktivizáló tanulási módszerei lényegében munkamódszerek. Iskolanyomdájábana könyvek, újságok elôállítása, a környék gazdaságát és kultúráját bemutató levelek és csomagokküldése más iskoláknak, a munkasarok és műhely olyan technikák, amelyek a reformpedagógusok kedvenc szóhasználatával, a “való életet” hivatott bevinni az iskolába. Freinet nem alkot bonyolult új filozófiai rendszert, mint Herbart, nem végez pszichológiai vizsgálatokat, mint Claparčde és Montessori, nem talál ki új vallást és tudományt, mint Steiner - egyetlen mozgatója az a meggyôzôdés, hogy az iskola unalmas és életidegen, s ezen viszonylag könnyen, elsősorban a tanár új szerep-modelljének kialakításával segíteni lehet. Freinet nem akarja részletes pedagógiai előírásokkal szabályozni követőinek munkáját. Éppen ellenkezôleg: még attól is idegenkedik, hogy tanítási elképzeléseit módszernek nevezze - jobban kedveli a “technikák” elnevezést."

 Kárpáti Andrea: AZ ESZTÉTIKAI TEVÉKENYSÉG

KITÜNTETETT SZEREPE A REFORMPEDAGÓGIÁBAN

Viktor Safonkin - Dogma

Elképesztő dolog végignézni, ahogy apáról fiúra száll a termelői, a tanítói és orvosi nemzedékekben a mélyen kódolt, megváltoztathatalannak tűnő, kőbe vésett, de bizonyítást nem igénylő helytelen tudás. Nem lehet itt kivétel a nemzetiségi összeférhetetlenség sem.  Mindennapi rácsodálkozásom, ahogy egymáshoz viszonyulnak az emberek egy kis közösségen belül is. Az egy-egy népet jellemző történés, harc, utálat kiüt a gyermekekben is. Nem is tudják honnan jön, de ott van. Mert még szüleik is felhánytorgatják a múltat és a gyógyulás, megbocsátás helyett ezt az utat választják. Pedig nem is könnyebb így élni. Elmennek a mindig jelen lévő szeretet megtapasztalása mellett. Beleegyeznek az újra és újra és újra véget nem érő egyéni , családi és nemzeti jövőt meghatározó, önsorsrontó cselekedetbe. 

De itt vannak már a kaméleonok, akik megteszik a hatást, hogy kialakuljon egy élhetőbb világ. Jó látni a tiszta gondolkodású, elkötelezett fiatalokat és azokat is, akik már az élet és évek bölcsességeivel felvértezve segítő kezet tudnak adni nekik. 

Találd meg a kapaszkodód! 

Légy motivált és szeretettel teli!

Legyél egy fecske, aki nyarat csinál!