Őseinknél a Csodaszarvas, az Ég, a Mindenség költői megszemélyesítése volt. Ezért van agancsa között a Nap, homlokán a hajnalcsillag, szügyén a Hold, agancsa hegyein valamint teste kétoldalán a Csil­lagok. (Bár ennek még más oka is van.)

Ősrégi időkben éltek a mai szarvasfajon kívül még sokkal nagyobbak is, valamint volt egy fekete színű, de amelynek teste kétoldalán sok kicsi fe­hér foltja volt, mint az Indiában ma is élő aksis nevű, de sokkal kisebb termetű s barna alapszínű szarvasnak, valamint a közönséges dámszarvas­nak is. Ezenkívül nagyobb fehér foltja volt homlo­ka közepén és egy még na­gyobb a szügyén. Mind ami különböző hagyományokból, regékből még kikövetkez­tethető, de amely adatok fölsorolását itt, a rövidség érdekében el kell hagynom.

Tény, hogy az Ég kékségét csak Földünk légköre okozza, míg a Mindenség fekete s az égitestek e feketeségből fénylenek. De amit csak azóta tudunk, amióta sikerült nagy magasságokba jutnunk, a légkörünkön kívülre is. Amit azonban őseink nem tudtak, valamint ­tudtak még sok mást is, amit mi csak újabban tudtunk ismét meg. A Csodaszarvas agancsa hegyeire pedig őseink azért képzelték a gyertyákkal jelképezett csillagokat, mert a szarvasagancs vilá­gosabb színű hegyei valóban a viasz és faggyú keverékéből készü­lő gyertyákra emlékeztetnek. Viszont annak magyarázatát hogy a Csodaszarvas szarvai között miért van a pirosan fölkelő Nap, e dolog terjedelmesebb volta miatt itt el kell hagynom.

Dunántúli népi regös énekeinkben többek között mondva, hogy ő az Égen a felhők közül tűnik elő, valamint mondva még ez is:

Amott kerekedik egy fekete felhő

Csodálatos szarvas abból támad elő

Csodafia szarvasnak ezer ága boga,

Ezer ága-bogán ezer fénylő gyertya

Gyújtatlan gyulladnak, oltatlan alusznak

Hej regő rejtem, hej regő rejtem…

Amint hogy a valóságban is az Ég "ezer gyertyája", vagyis a Csillagok esténként gyújtatlan gyulladoznak, oltatlan aludoznak el. Látjuk tehát itt is, hogy a Csodaszarvas az Ég gyönyörű költői­ségű jelképezése volt és hogy ez őseink fenséges költészete egy fönnmaradott töredéke. Annak költői szépségű értelme magyaráza­tát azonban, hogy a Csodaszarvasnak a szerelemhez, házasságkötés­hez mi köze, itt szintén el kell hagynom, valamint azt is, hogy Hunor a Csodaszarvast miért űzi. Kikövetkeztethető pedig a Dunán túli s az erdélyi énekmaradványokból még-az is, hogy őseinknél a téli napforduló (Karácsony) éjjeli színjátékokban megvolt énekes regösök egyike Csodaszarvasnak öltözött volt, aki agancsa hegye­in valóban gyertyák égtek.

Múzeumokban, régi kastélyokban pedig ma is láthatunk még szarvasagancsból készült csillárokat, amelyek hegyein gyertyák avagy mécsesek vannak, csak azt nem tudja már ma senki, hogy e szokást is, mint annyi mást, a nyugatiak a mi őseinktől örökölték, de anélkül, hogy e dolog értelmét is megis­merték volna. Ilyen szarvasagancsból készült csillárt - ma villany égőkkel - a ma Jugoszláviához tartozó Vörösmarton (Zmajevac) magam is láttam Maranyai-Schneider Júlia tanárnő házában, magánlakása ebédlőjében, a mennyezetről függőt. A tisztánlátás hiánya oka pe­dig úgy a nyugatiaknál mint nálunk is mindig, annak fel nem ismerése, hogy mi őslakos, árjaelőtti ősnép vagyunk; nyelv - s művelt­ség - alapítók.

Magyar Adorján - A magyar és egyben az emberiség ősvallásának elemei