kamakebelive - The Tower of Art Ashes to Ashes

Sok helyen olvasom, hogy így a Fény, meg úgy a Sötét.

Ilyenkor most már csodálkozva fordulok magamhoz, hogy hogyan tovább?

Oldalak, megosztások, melyek arra serkentenek, hogy kötelezd el magad az egyik oldalra.

Ott van: köt.

Hát nem!

Miért is tennéd? Hisz egyik sem rossz, vagy jó? Nem kell választanod. Egyik sincs meg a másik nélkül. 

Éjszaka vagy nappal? Ha bármelyik felborulna, felborulna a világunk. A Természetben megvan az egyensúly. Csak erre figyelj! 

Az éjszaka csendje, körvonalnélkülisége segít, hogy magamba forduljak, pihenjek, aludjak és testemnek kimenőt adjak. Ilyenkor tud a tobozmirigy megfelelő mennyiségű melatonint termelni és ezzel erősíti az immunrendszert. 

A nappal aktivitása, mozgékonysága, segít abban, hogy teremtő erőmet kamatoztathassam. Cselekedjek és tettre készen éljem végig. Ilyenkor tudunk például jobban endorfint termelni, ami a boldogságunk forrása. 

Mindegyik szükséges egy teljes, egészséges élethez. 

Mikor először hallgattattam meg ismerőseimmel, barátaimmal ezt a zenét, pár kivételével azt mondták, hogy "jaj de sátáni!" ... "jaj de sötét!"

Hát tudod így van. Az. Mert mindez bennünk van. Aki ezt tagadja, annak még sokat kell mennie az önmegismerés rögös útján. Magunkba mélyen leutazva a tudatalattinkból felhozva azokat az eseményeket, amik eldugva, elásva vannak bennünk, az egyik legjobb terápia. A sátán képzete azért van világunkban, mert ő a kísértő. Ő adja a próbákat, amelyek által haladhatunk, megismerhetünk. Általában magányos munkafolyamat, de nem egyértelműen. Vannak olyan emberek, akik ilyenkor megjelennek az életünkben és segítséget nyújtanak a jobb megismeréshez. Nem feltétlenül pozitívak. Lehet hogy még negatív hatásként éljük meg őket. 

Az ilyen szép videókra szoktak megjelenni az angyalok és Isten képzetei. Elindulunk feléjük és megéljük Fény valóságunkat. Mert a lelkünk fénytermészetű. Máshogy nem tudom jobban megfogalmazni. Kapcsolódni akarunk másokkal, törekedni szeretnénk a jóság a boldogság felé. Szívcsakrán át tudunk kapcsolódni embertársainkkal, az állatokkal, a növényekkel. Könnyebben érzünk EGYség élményt ebben a helyzetben. Tulajdonképpen, ha csoportos foglalkozáson, vagy körön veszel részt, ahol ezt megéled, ez is magányos út végső soron.

.

.

.

Mindegy merre mész. Aki bármelyiket is tagadja, nem ismeri meg a teljességet. Mindegy hogy a Sötétséggel dolgozol, vagy a Fénnyel, mindegyik ugyanoda vezet el:

a MEGVILÁGOSODÁSHOZ!

Ezért vagy itt, ez az értelme életednek. 

Azért arra vigyázz, hogy egyikben se rekedj meg, egyikbe se félj belépni, és minél kevesebb érzést tegyél bele. Nagy a  kísértés, hogy benne maradjunk sötétségünkben, vagy a fényünkben. Kicsit hátrébb lépve a történésektől tapasztalhatjuk a magasabb nézőpontot és a kívülről való szemlélés áldásos állapotát. Néha kell, hogy kívül kerüljünk saját körforgásunkból és érzésmentesen, egykedvűen szemléljük cselekedeteinket, gondolatainkat. Ilyenkor megtapasztalhatjuk az üresség érzését, de ez kell az újabb ismeretekhez és a valóság felé haladáshoz. 

De azt tudd, hogy a harmadik dimenzión túl van még a legtöbb, a lényeg!

Aztán hogy hogyan jutsz tovább, azt is csak a fentebb elvégzettek után tudhatod meg...