Zabkása mandala
Eljött az ideje annak, hogy mindegy mi, csak melegítsen. Én most egy ételhez nyúltam, ami mindig beválik. A zabpehely melegítő étel. Begyújtottam a tűzhelybe - ez is jól melegít (és a favágás hozzá szintén).
Törtem diót és famozsárban durvára döngöltem. Felraktam a tejet melegedni a vaslapra, beleszórtam egy marék zabpelyhet és kerestem egy zenét.
Miközben szólt a zene kavargattam a kását és elgondolkozta a zene szövegén. Ugye 25 évesről szól...én dupla annyi vagyok...de ugyanazok az érzéseim vannak, mint akkor.
"I am feeling a little peculiar" - Egy kicsit furcsán érzem magam.
...és a kérdés mindig itt van, hogy
"What's going on?" - Mi folyik itt?
Megfőtt, levettem. Előbányásztam a szekrényből a szülinapra kapott csokik közül egy jó keserűt (és olyat, amiben nincs pálmaolaj!...hála nagyfiamnak, vagy lehet, hogy párjának?, aki odafigyelt erre...). Kakaóval együtt belekavartam a kásába és szétterítettem egy hófehér tányéron. Felezett szilvával, kék szőlővel, dióval és sok-sok fahéjjal díszítettem, ízesítettem. Cukor, méz, édesítő nélkül, mert nem kívánta.
Mire végeztem még mindig nem ment el a gondolat és most íráskor is még itt van...
