Régészeti leletek, papiruszok tömege tanúsítja, hogy a mágiának milyen nagy szerepe volt az ókori Egyiptomban. Gyógyítás, megrontás, szerelem kikényszerítése, állatok elleni védelem egyaránt lehetett a varázslók célja. Nemcsak az élők világában alkalmazták a varázslást, a múmiákat szintén amulettek tömege óvta a veszélyektől. A mágia kedvelt témája az egyiptomi irodalomnak, de a görög és római szerzők is gyakran megemlékeztek az egyiptomi varázsló papokról. A varázslás koronként más-más módszereket alkalmaz, egyes alapelemei azonban évezredeken át tovább élnek, s ma is könnyen fellelhetők. A könyv foglalkozik a varázslás történeti-társadalmi hátterével, körvonalazza az egyiptomi kultúrában, vallásban elfoglalt helyét. Óegyiptomi, kopt és görög mágikus szövegek fordításait is közli a szerző és változatos képanyaggal illusztrálja mondanivalóját.

Jól kapcsolódik ide ez kisfilm, ami rengeteg információt, tanulságot szolgáltat, mint ahogy a könyv is. 

Egyiptomi viaszfigura, mellyel igencsak alkalmazták a ma woodooként ismert fekete mágiát. Szerelmi bűbájt, védelmi bűbájt, mindent használtak és a könyvből úgy tűnik nekem, hogy arról halvány fogalmuk sem volt, hogy minden ilyen tevékenység visszaüt - legalább duplán, de van, hogy többszörösen is). Mindenesetre sok tanulsággal a tarsolyomban fejeztem be  könyv olvasását.