Ma elhatároztam, hogy megadom a módját és elkényeztetem magam. Lassú nyári angol reggelire gondoltam, a diófám alatt a kertben...olvasással. Vasárnap, ami a Nap napja (Sunday). Az angolok ekkor kezdik az új hetet. Milyen igazuk van!

Már előző este szedtem hozzá szedret és bodzabogyót. Mert ugye kell a gyümölcs feltét. Dzsem (jam).

A lebogyózott bodzát és a szedret kisedénybe tettem és felfőztem, alacsony tűzön. Lepasszíroztam és mikor kihűlt, mézel édesítettem. A méz miatt inkább sűrű szirup lett, mint dzsem, de a scone beszívja magába. Hűtőbe tettem.

Scone. Szokták bő zsírban sütni (akkor olyan,mint a lángos), vagy sütőben (akkor meg mint a pogácsa). Elég egyszerű. A fenti hölgy annyira édes és úgy élvezi, hogy már ezért is öröm megnézni. Én egyszemélyes adagot készítettem, még így is sok lett. 

A konyhaablak alatt egy nagy fakopáncs szorgoskodott, néha kibukkant vibráló, piros csíkja.

Elkészítettem a fekete teát. Mindent tálzára halmoztam. Felpakoltam a párnát, terítőt, könyvet és kisétáltam a kertbe. Indi kutyám és Yoda macskám volt a kompánia. 

Kitöltöttem a teám és angolosan, csak tejjel ízesítettem. Hátradőltem és kinyitottam a könyvem. Elmerengtem az olvasottakon (ez majd megér egy külön írást). Soha nem a gyorsaság a lényeg az olvasásban, hanem a megértés és a bölcsesség alkalmazása. Vajon észreveszem-e, ami nekem szól? Vajon felfedezem-e ami félrevisz, vagy hibás adat?

Közben odaröppent a diófára egy szarka, aki hangos röhögcsélésével zökkentett ki gondolataimból. Épp időben, hogy ne ássam bele magam teljes lelkiséggel egy apró dologba. Figyeltem a hangját. Aztán hopp megjelent egy szitakötő...követte egy dongó én meg utánuk eredtem a fotóháberemmel. 

Aztán még kinyújtóztattam az ujjaim. Próbáltad már? Ha nem, ne maradj le róla, mert nagyon jó. Ilyenkor még bábozok is az ujjaimmal egyet. Hehehe.

Legyen áldott, értelmes napod!