Befejeződött. (Kezdet) Éles, színes lett. De nem ez miatt kezdtem bele ebbe az írásba. Tapasztalásaim, gondolataim voltak a művelet alatt. 

A gondolat ott indult be, hogy elindult ez a zene:

Anna tudta, hogy mire indulok be. Ezzel a zenével már estem transzba. Levisz a legeltitkoltabb mélységedig. Natúr és őserő van benne. Nincs benne semmi negédesség, színezés, paca. Csak adják magukat. Miközben hősiesen tűrtem a még nem egészen begyógyult sebek (én akartam sietni), újra színezését, gondolatban eljutottam az áldozat fogalmához. De mit áldozok itt? A fájdalmam, a szellemi térből lejött gondolat materializálást, vagy csak pőrén a testemet? Azt hiszem ebben a sorrendben tettem. Valamit elvállaltam ezzel. Valami olyat, amiről még csak halvány fogalmaim vannak. Egyre jobban éreztem az erőt. Néha felkeltünk pihenni. Egyre jobban szédültem. Egyre több idő kellett, mire visszanyertem az egyensúlyom. A legvégén, azért ücsörögtem még egy darabig Annánál, mert körkörösen beindult egy spirális energia a testem körül és nagyon nem akaródzott felkelnem. Aztán elindultam. Kapaszkodtam a lépcsőházban... Aztán leültem a Jókai téren és megvacsoráztam. Várva  a vonatra elmélyültemben elég érdekes fizikain túli munkám volt ott. Amit fél órán belül el is végeztem. Hazamentem. ...most már másnap van és itt maradt a spirális erő, igaz nagyon finoman érzem csak. 

Mu Szent szimbóluma

Felvenni egy erőt, nem boldogságot, vagy gondtalanságot jelent. Bátorság kell hozzá és a megismerésbe fektetett munka. Sok munka! Egy erőt felismerni és vállalni a felelősséget amivel jár és elszámolni azzal, hogy mire fordítottad nem babra játék. 

Úgyhogy munkára fel!