Gyönyörű enyhe, de napsütéses időre ébredhettem. Hajnalban kikarikáztam a közeli erdő szélére és megszedtem az aznapra való virágkészletet a koszorúhoz és az ecoprinthez. Már ez nagyszerű napindító volt. Mindjárt megálltam a Mária-Ligetünknél és elmondtam egy hálát.

Ha nehezen is, de elkezdtek csordogálni az emberek. Beszélgetés közben előkerültek a megfestendő vásznak, pólók, szoknyák. Közben verjust és levendula szörpöt kortyolgattunk. Persze nem maradhatott el az étkek ünnepi felvonultatása sem. Mindenki azzal adózott ennek a napnak, amit megtehetett. Volt krumplis pogácsa, sajtos rúd, kecskesajtos lepény koktélparadicsomos bombákkal és csokis süti, amit egyik barátnőm kislánya készített. 

Feltettük főni a becsavart dolgokat és az egyetlen férfi lett a tűzfelelős. Főztük...főztük...főztük...és mivel nem igazán néztem utána meddig kell...hááát csak piszkosak lettek a ruhák, de nem mintásak. Hihihi...

Olyan lett az egész, mint a tibeti kolostorok mandala készítése. Minden gyönyörű virágot, kelmét megszedtünk, beleadtunk, díszítettünk, csavartunk és kifőztünk...aztán a végeredmény fizikailag a semmi lett, viszont lelkileg egy gyönyörű utat járhattunk be. Azt gondlom, hogy ez a Sarlós Boldogasszony nap amúgy is mindenkinek elég elgondolkodtató volt és meglepetéseket, örömöket is hozott, és semmi sem úgy sikerült, mint ahogy bárki is megtervezte.

A pihenés, a kislányoknak a cicázás, a koszorú koronák elkészítése, egyfajta megérkezés is volt, hogy a nap folyamán el tudjunk mélyülni jobban és megértsük mire is való ez az ünnep. Sarlós Boldogasszonykor arathatjuk le az eddigi cselekedeteink alapján a gyümölcsöt, az életét, a bőségét. Magunkhoz vehetjük erőinket, mind testileg, mind lelkileg, mind szellemileg. Kinek mi adatott. Megújulhatunk szeretett Anyánk erejében.

Előkerültek a dobok. Volt aki először próbált ki effajta ütős hangszert: dzsembét, sámándobot, csörgőt. Emiatt kissé kalamajka is kerekedett a hangokból, ami kissé szétzilálta az egységet. De azért vannak az erőpróbák, hogy túl emelkedjünk rajta.

Ebéd után kis pihenő után zenés meditációt tartottam, ahol a kitisztulás és Földanyához, Égiekhez való kapcsolódás volt a lényeg. Kör alakban, fejükkel befelé lefeküdtek a földre és elindult a zene. Egyik nőtársunknak kérése volt. Megkért minket, hogy egy beteg ismerősének kérjünk segítséget együtt. Meg tettük. Mai napon derült ki nagyon hamar célba is ért. Hála érte!

Készítettem közben egy szép, nagy koszorút, melyet a vízre terveztem, hogy ott majd elengedjük. A kis gyertyát Anna barátnőmtől kaptam. Csíksomlyóról hozta és megszentelték. Nem is kerülhetett volna jobb pillanatban ide.

A nap végére már kevesen maradtunk. Lesétáltunk a tóhoz. Körbeálltunk a parton, megfogtuk egymás kezét és egy rövid, de mély imádságot mondtunk és áldást kértünk a jövőnkre. Mindenki felajánlhatta koszorúját a víznek, Boldoganyának, vagy akinek akarta. 

Köszönöm, hogy részese lehettem ennek a napnak.