Nemrég olvastam, hogy „Minden társadalom alapja a család!”

Társadalom…

Idegen szavak gyűjteménye: 

Az embereknek a termelőtevékenység folyamatában, történelmileg kialakult tartós közössége.

Mikor működik a társadalom?

Ha az emberek közössége TÁRS-A-DALOM-ban.

Ha más nótát fújunk, akkor ez nem működik, dogma csupán, melyet megszoktunk.

A család fogalma és élése is más már. Mert például, ha egy! ember akarja teljhatalmúlag irányítani a tagokat és nem hagyja, hogy egyéniségük, életcéljuk kibontakozzon, akkor a családnak semmi értelme. Ha a szabad akaratba beleszól egy valaki is egy családon belül, akkor a közösség szentsége megszűnik. Nincs szeretet benne, nem szakrális. 

Javítom magam, van értelme ekkor is egy ilyen közösségben élni, mert mindenki egyéni életprogrammal születik le és nyilván akkor ezekkel az emberekkel és helyzetekkel van dolga. 

Már gyermekkorban tanítani kellene, hogy az erőnket, tulajdonságainkat uralni tudjuk, ne ezek uraljanak minket. Akkor talán működnének a fentebb említett fogalmak is.

A köz-ős-ség is csak addig működik, amíg egy a dalunk. Ha eltérések vannak már, akkor megszűnik. Kivétel, ha a szeretet a dala mindenkinek. Az ősiségünk ez volt. De ez nagyon kemény téma. Sok Ön-/MAGmunkát kell még belefektetni egyénileg. Nekem is. Efelé haladunk, ha tetszik, ha nem. A tudati mezőben, a kozmikus térben ejtett változások megállíthatatlanok.

A ugyanez az író felveti az értéket is. Ez is nagyon nehéz téma. Az emberek nem ismerik fel értékeiket. Rossz tulajdonságaikat látják, de az értéket, erényt kevésbé. Segítség kell hozzá. Hogy

- a lekvár főzés: érték;

- a hímzés, horgolás, kötés: érték;

- a fafaragás: érték;

- a számítógépen történő vágási, szerkesztési munkák: érték;

- a segítség felajánlása: érték.

Ezek most csak banális apróságok.

Minden ember értékes.

Csak vakságuk Önmagukra vagy pont a társadalom (!), vagy szülök, vagy munkahely által diktált megfelelési kényszer miatt döntenek a monotonitás, belesínyülés mellett. Kedves szóval, idővel, amit velük töltesz, felismertethető értékük. Jó esetben cselekvésre is serkenthetőek. Egyedi útjuk megláttatása egy fontos feladat. Ehhez megbecsülésre, elfogadásra, figyelemre és bizalomra van szükségük. (Akarattal nem írtam a szeretetet, mert az alap, de sok embernek nem azt jelenti, mint nekem.) Aztán később már erre sem.

Mert kiTELJESednek.

A képeket a Holt költők társasága című filmből vettem akarattal. Ebben a filmben is komoly problémákat okoz a fentebb említett fogalmak helyretétele.

Ez az én szemléletem. Másnak lehet eltérő, elfogadom.