Pista Izabella - Az erdő krónikája
Már több alkalommal is elolvastam ezt a könyvet. A maga nemében remekmű! Értetlenül állok a lehúzó kritikák előtt.
?????????
Még szerencse, hogy ezeket nem olvastam mikor megvettem (2010). :)
Élmény volt első alkalommal is olvasni, de minden egyes alkalom egy még mélyebb felismerést hoz. Jól mutatja be a gyerekek megszokott környezetétől való elszakadás, áldásos hozadékát. A Nagyinál megismerhetik Önmagukat, Lelküket, a szellemi tér védelmét, az erdei segítőket és nem utolsó sorban egy nyugodtabb természetközelibb életet. A könyv tanít a jó és rossz közti különbség tevésről is. Valaki azt írta, hogy varázsmentes a könyv. ???? Ezt nem is értem teljesen, mert annyira nem evilági az egész történet, hogy ennek a kijelentésnek semmi háttere sincs. Boszorkány, manó, tündér, sárkány, energia...minden benne van, ami kell. Nagyon személyes élményen alapulhat, ezért tisztelet is érte, hogy Izabella beavatott minket világába. Én is élek ilyen élményeket, ha nem is pont így.
Gyermekeimnek is olvastam esti mesekor.
A gyerekek azon vették észre magukat, hogy megint egyedül maradtak két áttetsző lénnyel. Ez most nem zavarta őket, de nem volt ötletük, mivel üssék el az időt. Ármin fül s alá sétálgatott a kertben, minden virágot alaposan szemügyre vett. Végre kiválasztotta egyiket. Egy narancssárga tűzliliom mellett döntött. Legguggolt mellé és odasúgott neki valamit. A liliom mintha elpilledt volna. A levelei és a virágai is kicsit fakóbbnak tűntek most. Kiválasztotta a legszebb virágát, kivette belőle egyetlen mozdulattal az energiatestét és a kalapja mellé tűzta.
- Most már tökéletes az öltözékem - mondta elégedetten. Újra súgott valamit a virágnak, és annak ismét élénkké váltak színei.
- Mit csináltál? - Kérdezte Fanni.
- Elaltattam. Nem akartam fájdalmat okozni neki.
- Miért? Fáj neki, ha letépjük?
- A növényeknek is van lelkük. Éppen ezért, ők is érzékelik a szeretetet, a gondoskodást és a fájdalmat is. Ha viszont elaltatod, vagy elkéred tőle, amit megakarsz enni, akkor szívesen oaadja.
- Ez nekem miért jó? - szólt közbe Tomi. - Így is, úgy is el tudom venni azt, amit akarok!
- Ez igaz. De ha elaltatod mielőtt megeszed, sokkal energikusabb leszel. Nem kell megküzdened a növény rosszallásával. Ez sokat számít!
- Ennyire gonoszak a növények?
- Miért lennének gonoszak? Egyszerűen arról van szó, hogy te sem örülnél neki, ha valaki kérdés nélkül elrágcsálná a lábfejeidet.
- - Valóban nem örülnék neki - töprengett el a kisfiú. - Ha elaltatom akkor nem fáj neki?
- Akkor nem, és szívesen adja a termését.
- De hogyan kell elaltatni egy virágot, Énekeljek egy altatódalt neki?
- Én ezt szoktam mondani: "Köszönöm, hogy itt vagy, kérlek add az energiádat, a tudatosságodat és a harmóniádat. Kérlek tartsd vissza és semlegesítsd mérgeidet. Ígérem, hogy megőrzöm energiádat, tudatosságodat és harmóniádat. És most kérlek aludj el!"
Részlet a könyvből
