Újabb és idén egyben az első Boldogasszony ünnepre gyűltünk össze. Időszaka az új kezdetnek, az ébredésnek. A természet hívó szavára és vele együtt rezdülésre nyílunk ki ilyenkor. 

A program, amit összeállítottam nagyon szoros volt. Éppen ezért valószínű volt, hogy változások lesznek útközben, de ettől szép a folyón lebegni...hogy mindig van másik kikötő, ahol kiköthetek. 

A délelőtt a csendes, befelé fordulós, inaktív időszak volt. Testvérem egy komplex bemutatót tartott képekkel, magyarázattal az intim torna fontosságáról. Képeken érzékeltette velünk a medence működését, az izmokat melyeket minden nőnek - aprónak és nagynak - egyaránt ismernie kell. Mozgatásuk talán azt is mondhatom létfontosságú, mert igencsak megkeseríti életünket, ha testi problémával kell együtt élnünk. Főleg, ha a legszentebb testrészünkön. Keleten már 10 éves kor körül megismertetik a leányokkal testüket és a gyakorlatokat, melyeket életfogytig végeznek. 

A későbbiekben tervezem férfiak bevonását is a körbe, mert ez az ünnep nem női ünnep, hanem a női felünk a női energetika ünnepe. Ami természetesen benne van férfi társainkban is. 

Késő délelőtt meditációt tartottunk annak jegyében, hogy letisztítsuk, megújítsuk energiáinkat, gondolatainkat, kinyissuk legbenső magunkat.

Készítettem levendulás, mézes meleg tejet, amit Istenanya és a jelenlevők és női őseik részvételével áldozatként a földre csorgattam, áldást, jóllétet kérve mindannyiunkra. 

A tej mindig is az Istenanya jelképe volt. Minden ősi nép hagyományában megtalálható.

Az ebéd előtti csendes vagy félcsendes diskurálás hozzátartozik ehhez a körhöz. 

A bőségszaru kinyílott és terülj, terülj asztalkámmá vált minden használható felület. 

Az alkotás belső ihletünk, Istenanyai megélésünk fontos része. Idén olyat terveztem, ahol mindenki a saját legbenső isteni énjét teheti bele a saját babájába. Ilyenkor agyunkban kinyílnak a rejtegetett kapuk, korlátok. Újjá írjuk magunkban a női rezgéseket, élményeket.

Nagy örömömre szolgált, hogy talán sikerült hidat építeni a legkisebbek és idősebbek között. Örömmel köszöntöttem az éppen nővé növő leányokat is. Szépségük, üdeségük szívet melengető volt. 

A babák szépsége, egyedisége magáért beszél. Nem volt egyforma közöttük, mint ahogy mi is különbözőek vagyunk. Ebben van meg szépségünk.

Estefelé raktam egy aprócska szertüzet. Mindenki beledobhatta régóta cipelt, de már nem szolgáló élethelyzeteit, gondolatait, tulajdonságait. Daloltunk egy kicsit hangszerekkel kísérve.

Éjjel itt aludt még néhány barátnőm és velük gyertyát is mártottunk, mert sajnos az előző napba nem fért már bele. 

Teljes megélésben volt részem. Lelkem repkedett a kiteljesedésben és annak érzésében, hogy hányféle ember nyitott megtapasztalni mélységeit. Különbözőségünk az összetartó erő is. 

Köszönöm