Kapunk embereket az életünkbe. Megéljük őket érzelmileg. A végén  van egy hosszú vajúdási folyamat. Amikor vagy rájössz, vagy nem.

Vagy rájössz, hogy miért jött szembe ez az ember veled, vagy nem. Sokan azt gondolják adniuk kellett valamit. Pedig ez nem mindig igaz. Van, hogy csak Önmagunk mély tükrébe kell néznünk és elég bölcsességet összeszednünk ahhoz, hogy meglássuk saját értékeinket, szeretetünket, hitünk erejét, vagy a tanulás lehetőségét. 

Eleve adva van minden. Így születünk. személyiséggel, ami segít minket azon az úton, amit elterveztünk. Adottságokkal, amik szintén segítenek minket. ...és szellemi erővel, amit vagy felismerünk vagy nem. Szellemi erővel ahhoz, hogy megválthassuk magunkat. 

Tele van a világ olyan címszavakkal, hogy változz! Erre mindenki megpróbálja magát megváltoztatni. Megpróbálja legyűrni Önnön magát, amivel csak még frusztráltabb és elégedetlenebb lesz.

Szerintem változni úgy kell, hogy ledobom a rám ragadt béklyókat, sémákat, dogmákat, korlátokat és szabad leszek ahhoz, hogy Önmagam tudjam megélni. Változni Bensőm felé kell. Hogy elérhessem Isteni Lelkem, Felsőbb Énem. 

Az emberek azért jönnek, hogy segítsenek. Van aki erőszakosan próbál rád erőltetni valami olyat, amit nem tudsz magadévá tenni, de felismered, hogy van benned már olyan érték, ami ezzel a nyomással elő jött benned. Megmozdította benned azt a lehetőséget, ami ott van már a születéstől. ...és akkor örülsz. Van aki jószándékkal akar utat mutatni neked, de mégsem rezonál benned semmivel sem. Mindenki csak a saját élményeivel, tapasztalásaival és azzal amilyen ő, tud "segíteni". De az nem te vagy! Figyelj befelé! Figyeld mi rezonál, mi mozdul meg benned a történésekkor! Ugorj rá, arra a hullámra, ami megszólít és hagyd, hogy magával sodorjon. De csak annak a hullámnak a hátára állj fel, ami neked jön. A túl nagy hullám összetör és elemészt, a kicsi hullám nem elég ahhoz, hogy magasba repítsen és siklódj rajta. Ki kell várni pont a megfelelőt. Ehhez kell a bölcsesség. 

A december folyamán sok képet kaptam magamról és a körülöttem lévő emberekről. Kemény időszakot éltem át. Ott volt végig a külső csillogás, a külső fény, az elvakítás. Nehezemre esett összeszedni magam a fontos dolgokhoz. Nehéz volt a saját belső fényemig eljutni. Most sikerült a belső napom felébreszteni, januárban. Körülbelül vízkereszt környékén. Nem kötöm ehhez az ünnephez, de mégis ekkor történt valami. Én csak úgy fogalmazom meg magamban, hogy kész vagyok a halálra. Ez nem feltétlenül a fizikai test halálát jelenti. Üressé lettem. Csak nézek ki a fejemből és csekély érzelemmel figyelek. Persze kapok még külső ingereket, de ez is tőlem függ, hogy hogyan reagálom le ezeket. Ott van az állandó késztetés, kísértés, hogy billenj ki! De ebben az állapotban az a jó, hogy nagyon nehéz bárhová is billenni, mert szinte érzéketlen vagy. Kapok sugallatot. Egyszerre egyet. Nem látok előre, csak a mostba. Ilyen nem történt még velem. De el tudom fogadni, hogy egyetlen egy dologra kell összpontosítani és ha kész, akkor jön a következő. 

Csak hagyd hogy vigyen a megfelelő hullám!