Akkor már hetek óta készültem, hogy elmegyek Mártihoz újra. Szeretem a lényével kapcsolatos minden tapasztalást. A miliő melyben fogad elvarázsol. 

Téma egy térmelegítő meleg, nemez függő készítése volt. Szép dolgok közül lehetett választani. Én mégis olyan megrögzött vagyok, hogy mindig a belső hangom után megyek. Voltak szívecskék, aranyosak, tündériek, de az valahogy nem szólított meg. De egy igazi szív! Az már valami! 

Mikor hozzá láttam már tudtam, hogy valakinek készítem. Mikor kifektetve, nedvesen gyúrtam és alakítottam néha rémisztően hasonlított egy valódi újraélesztésre váró szívre. Hogy ne legyen annyira realisztikus, középre egy energia csomót is raktam. Akár szívcsakraként is felfogható.

Idő hiányában otthon fejeztem be. Vágtam rá fél szív kijáratot, amit úgy gondoltam először, hogy nyitott kapu lesz. 

Az artériákat szépen henger alakúra alakítottam. Aztán szépen lassan megadtam a térbeli formát is. 

Végül is a kapukat aranyszállal összeöltöttem, hogy gyógyuljon a szív. Alkalmazva az ősi japán művészetet, amivel a porcelánokat javítják. Arannyal hegesztik össze, így a hasadás, törés, egyedivé teszi a tárgyat és ez adja a szépségét is...az emlék.. A szívről is ezt gondolom. A törés annak a jelképe, hogy már megpróbáltad. Az aranyszál, pedig a gyógyulást jelzi. 

Kivágtam a nemezt a közepén lévő gyöngy felett. Így kissé egy szemre hasonlít. A kunkorkát azért tettem oda, hogy legyen benne valami vidám is. 

Mielőtt mindkét fél szív kaput összeöltöttem volna, középre fűztem bele egy rózsakvarcot. Remélem, hogy akinek készült érti majd az apró jeleket. 

Köszönöm Márti az újabb élményt.