Poór Anna fotója - Land-ART

Életcsiholás. Ráadásul műhely munkában. Húúú! Azonnal éreztem, mennem kell. Két nap. Muszáj. Nem hagyhatom ki egyiket sem. Jó döntés volt. 

1. Nap

Vonattal közelítettük meg az esemény helyszínét. Mivel az eredeti elképzelések jobban kiteljesedtek és sokan szerették volna megtapasztalni a napi belső munka történéseit, ezért egy szomszédos faluba, Vokányba érkeztünk. Új, világos és nagy művelődési házban volt a délelőtti tevékenység. Apró falatokkal, vadnövény, növényi és dió alapú kencékkel, zöldségekkel, meleg, illatos teával és gyógynövényes limonádéval vártak minket. 

Hogy mindenki tisztában legyen a dolgokkal, Szatmári Kinga mély, határozott, egyértelmű előadással festette le nekünk a hit, haladás, belső munka fontosságát. Mindenkinek tiszta lett, hogy mit kaphatunk itt és mi jöhet szóba a két nap folyamán. 

Utána Iványi Emesével mélyedhettünk el egy tisztító, megérkező folyamatba. Kedvessége és mindenen áthatoló szeretete tapinthatóvá vált a teremben. 

Kép - Iványi Emese

A DO-IN önmasszázs, öngyógyító, energianövelő gyakorlatsor, mely a meridiánokon és azok fizikailag tapintható pontjain hat. Általában 1 - 1 1/2 óra, de 10 perces gyakorlatsorral is napi szinten EGÉSZségben tudod tartani rendszered. Kicsit hasonlít a jógára nekem. Na! ebben volt részem itt és nagy érdeklődéssel figyeltem testem visszajelzéseit. 

Kellemesen feltöltődve ugrottunk vissza kedves segítőnk buszába, hogy átfuvarozzon minket Kistótfaluba, ahol ebéddel vártak minket. Rövid pihenő után elindultunk a Hétágfa-Ligetbe. Útközben az érdeklődőknek ehető vadnövény és gyógynövény ismeret, ízlelet volt. Közben a Land-art-hoz gyűjtöttünk a természet kincseiből. 

Poór Anna fényképei - Land-Art

Iványi Emese képe

Megint ráhangolódás, méh energiáinkat kérve segítőként. Az én méhem nem tudom hol járt, de nem tudtam teljesen ott lenni. A gyönyörű természet, kedves emberek és színes lehetőségek ellenére nem tudtam ráhangolódni az alkotásra. Be kell valljam, hogy az a bizonyos nagy üveg villányi portugieser segített egy pohárkával, hogy ihletet csiholjak magamban. Hihihi. Ezt alkottam:

Poór Anna fényképe és festett kavicsa és az én Land-Art teljesítményem. ♥ Tulipán a kiömlő élettel.

Lezárásként tűzcsiholás a tűzrakóban, viccelődés és jókedvű danolással az est setétjében való hazabukdácsolás. 

2. Nap

Kicsit szerencsétlenül kezdődött a nap, mert kapásból az orrunk előtt húzott el a vonat. Telefonok, aztán a megoldások. Végül is megérkeztünk Kistótfaluba. Reggeli falatozás közben, mély beszélgetések. Rádöbbenés apró, de annál nyomatékosabb dolgokra. Jól folytatódik a nap! Késéssel indultunk a Belső csend zarándoklatra át a Tenkesen Máriagyüdre. Emese elmondta hogy csendben elmerengve tegyük meg az utat, ebben senkit sem zavarva. Meg kell hogy mondjam az út, meredélyes, felfelé kaptató részén eléggé nagy önmunkát végeztem azzal, hogy a szívem ne ugorjon ki a számon. Na, most vedd elő a már sokat tanult hasi légzést, ritmusos lélegzést és erő kiteljesítést. Jelentem működött! Ettől akár fel is tudtam volna szállni a hegy tetejére.

Máriagyüdre érkezve egy olyan helyre lettünk kalauzolva, ahol még nem jártam. A füvön végig heverve, élvezve a nap melegét, nagy megelégedettség vett erőt rajtam. Azt a tiszta, nyugodt környezetet leírni képtelenség. Tapasztald meg te is! 10 perc múlva úgy éreztem, hogy az álom megkörnyékez, ezért felkeltem és csöndben senkit sem zavarva leléptem. A világító, fehér lépcsősoron lebattyogva csatlakoztam egyik társamhoz. Beszélgetve töltöttük az időt, diómajszolás közben. A visszaút sem volt könnyebb és megint erősen szándékozott szívem a helyéről kijönni, de erőt véve magamon sikerült megállítanom a helyén. 

Poór Anna fotója

A meredély végén egy tisztáson vártuk be egymást. Akkor már úgy éreztem, hogy Tenkes futó maratonom végére jár és eldobom a "turista botom".A jobb lábamon saroknyi hólyag. De még volt vissza kb. 1 km út a házig. Újra erő begyűjtés és tovább. Ott azonnal ledobtam túracipőm, zoknim és felsóhajtva éreztem a fű hűvösét talpaimmal. Vízszintesség, erre vágytam. Sikerült. Elégedettség öntött el. Finom ebéd. A palacsinta már talonban maradt délutánra. Lassan berendezkedtünk a nemezelésre. Itt is méhgyógyító, tisztító, erővel feltöltő meditáció volt a kezdésnél. A jelenlévő férfiak szívet gyógyítottak alternatívaként. Hála nekik, hogy erősítették a nők csapatát jelenlétükkel. 

Ivány Emese képe - Nemezelés

Én már itthon tudtam, hogy ha egy mód van rá sárkány nyakláncot szeretnék nemezelni, Erre lehetőséget is kaptam. Teljesen elmélyedve, az örömben kiteljesedve tépegettem és rétegeztem a finom gyapjúszálakat. A nap fénypontja volt számomra. Volt aki apró, kuntyili bogyókat, volt aki virágokat és volt aki manósipkányi szütyőt készített. Színek, meleg fogások, kiázott, szappanos kezek, füstölő illata szállt. Néha fel-fel repült egy vicc labda, amit valaki leütött, néha nyomdafestéket nem tűrő, őszinte mondatok hangzottak el és ebből fakadó vihogós, nevetős tinik lettünk.  A lazulás kézzel fogható volt. Valaki azt mondta, hogy erős vagyok, nagyon erős. Ez igaz. A mai napon is többször össze kellett kanalaznom magam, hogy tovább tudjak lépni...de én már arra vágyom, hogy néha elgyengülhessek. Leglább egy pillanatra, néha. Pakolás, aztán hátradőlve egy öblös székben, jólesően nézegettem a csillagos eget. Akkor el tudtam volna képzelni, hogy a szabad ég alatt hálok. 

Ha emerre jártok, kukkantsatok be a Hétágfához, Kistótfaluban, mert élmény minden velük töltött óra.