Néha mikor már eleget futottál magad elöl, megtorpansz. Lelassulsz, megállsz. Megakarod érteni, hogy miért? Megérteni miért éppen olyanok kerülnek az utadba, akik? Miért bántanak, mikor nem is akarnak…? Rádöbbensz önnön magadra. Hol gondolkodom ferdén? Hol van bennem ennek a történésnek a gombja, amit mindig sikerül megnyomogatni embereknek? Megtalálni a kulcsot, mely a titkos kódhoz vezet, mely hibásan bennem él…szinte lehetetlen. Vannak azonban segítők. Bölcs barátok, józan eszű emberek, csillagelemzés, amit már évek óta bújsz, de ezeken a pontokon mindig elakadsz. Mert annyira félelmetes rájönni az igazságra. Pedig egy nagy ember már egyszer megüzente nekünk:

És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.

János 8:32

Szabaddá!

Tudni kell a TANt hozzá. Évezredek óta tanítják. Hol titkosan, hol nyíltan, mégis mégis elkerül bennünket, mert vakok vagyunk. Vakok vagyunk az igazságra. Hogy felfedezzük teljesen Önmagunkat. Hogy meg merjük ismerni a legbensőbb vágyainkat, kötődéseinket, képességeinket, értékeinket. A tan ott van minden emberben. A végső igazság. Csak túl mélyre kell ásni, félelmetes igazságokkal kell szembenézni, amikre nem vagyunk felkészülve. De ha akarom, ha nem mindig előjön. Addig nyaggat, amíg rá nem csodálkozom. Bele nem lépek az ismeretlen folyóba, hogy csak vigyen! Szavakkal nem lehet tanítani. Csak azt lehet tenni, hogy beállítok egy képzeletbeli iránytűt, hogy merre találok rá?! Ebben tudnak segíteni a külső történések. Tükröt mutatnak, hogy észre vegyem. Hogy le ne térjek az útról, ha már elindultam. Hogy tovább előre. Megállás nélkül. Kialakítok egy finomodó napi rituálét, változtatok rajta, ha szükségét látom. Mozgok, hogy testemen át is rugalmasabb legyek. Belemegyek a látomásaimba, jelenéseimbe bátor szívvel.

Honnan származik a hiúság, honnan származik az igaztalanság? Az önismeret hiányából. Miből fakadhat csak az igazság, miből jöhet létre csak az isteni világokkal és az isteni bölcsességgel szembeni áhítat? Csak az igazi önnevelésből és önfegyelemből.

Rudolf Steiner

Szörnyű dolgok jönnek. Olyanok történnek, amiktől legszívesebben elfutnék egy vacokba és örökre ott maradnék. De nem lehet. Az évek során megerősödőm. Nem dönt le már annyira a csalódás, az élet játéka. Rájövök, hogy én irányítok. Olyan az életem, amit akarok magamnak. Ha nem tetszik, akkor változtatnom kell magamban valamit. Kész!

A TAN ÖnMAGad megismerése.

A végső bizonyossághoz való eljutás.

A tan mutatja az utat maga felé.

Nyisd ki szemed! Nyisd ki szíved! Rálelsz…

De mindig ugyanaz a vége, nézd meg, mindig ugyanaz a tévesztésem,

mindig ugyanúgy, mindig ugyanúgy és mindig más...

Látod, valahogy a tervezésben, látod ugyanúgy csúszik széjjel,

mindig ugyanúgy, mindig ugyanúgy és mindig más...