Egy meg nem történt esemény vállvonással történő lezárása után, úgy döntöttem, hogy ez a mai nap az enyém lesz. Az jött, hogy guruljak le biciklimmel a tóra.

Felpattantam a nyeregbe és huss, köd előttem, köd utánam.  Már lefelé menet megértettem, hogy miért éppen erre kellett vennem az utam.

Az ösztörüs veronika, a sárga árvacsalán, a fecskefű és az erdei turbolya garmadája várt. A tó mellett szedtem még  pásztortáskát is. Kicsit szétnéztem a tó körül. Nagyon magasan áll a vízszintje és a tó zsilipénél csak úgy zubog le a víz. Jó volt elhallgatni a morajlást és csobogást. Fölfelé tolnom kellett a kétkerekűm és alaposan ki is melegedtem.

Délután még kiugrattam a Cigányerdőre. Szedtem turbolya virágot limonádénak, rátaláltam a tavalyi szúrós gyöngyajakokra, Szedtem egy kis erdei hagymát és megjegyeztem hol van a kányazsombor. A madarak dalát hallgatva átsétáltam az erdő melletti Mária-Ligetbe. 

Van ott egy gyönyörű diófa. Jól megölelgettem. A Liget virágai kezdenek nyiladozni. A zsálya bokor betöltötte a hozzáfűzött reményeket. Tele bimbóval várja a feslést. Az apró levendula bokor is már tele bimbó kezdeménnyel. A rózsák néhol már mutogatják szirmaik rózsaszínét. A Fehér Liliom(Lilium candidum) is majdnem mind megeredt és virágzásra készen állnak. Távolban a gyerekek játszottak és olyan nyugodt volt minden. 

Köszönöm ezt a napot és a rózsaszín biciklim!