Egyszerúen élnivaló. 
Semmihez sem fogható. Hiába az ilyen, olyan amolyan vihar, meg méreg, meg elégedetlenség, meg hiány. Minderre tojik a Természet. Ő csak a mostban van. Élni akar. És minden erejevel hajt, csicsereg, szaporodik. Nem érdekli a saját háború sem. És ha kéred, be is fogadja azt. Nyugalmat hoz, ha te már nem tudsz magadnak. Tanít, hogy élni JÓ, 

Ott vannak a sok kis Walterok! Látod? 

Egyél útközben pitypangot! Mézédes. Fújd le róla a kis fekete bogárkákat, hogy legyen esélyük tovább keresgélni a sárgában. Búcsút mondhatsz epéskedésednek, cukorbajnak, ha rágcsálod, mikor csak tudod.