Kint ülök a reggeli nap langyos sugaránál, melengetem a fű harmatjától meggémberedett talpam és a Nappal beszélgetek...ez olyan megnyugtató. Millió kérdés tolong bennem. Hónapok óta nem hagynak nyugodni. Van aki azt mondaná Istentelen gondolataim vannak. Pedig hogyan is lehetnének, hisz ha létezik az az Isteni szikra, ami belém van plántálva, akkor magam ellen való gondolataim hogyan is lehetnének? 

Beslattyogok a házba...rózsavizes lokumot szopogatok. Beszélnem kell valakivel, mert bekattanok. Vadul forognak a fejemben a gondolatok. Ki érthet meg, vagy legalább nem ítél el ezekért a gondolatokért? 

Mikor elkezdenek kételyeim lenni az adott rendszerben, akkor ez hatalmas testi fájdalommal, recsegéssel, ropogással jár. Olyan, mintha csontvázam ezernyi darabja, mind beolajozatlan maradna ilyenkor. Mintha megvonnák az "isteni" nedűt, hogy térjek már észhez. Úgy érzem, mint egy robot, akinek még fáj is. Biorobot. Jut eszembe. Energia termelő biorobot. Húúúú! Ez biztos kiüti a biztosítékot néhánynál. 

Kiszakad belőlem...darabokra vagyok esve. Ténylegesen látom, ha becsukom a szemem. Ha kinyitom már akkor is. Állandó eszmecserében vagyok...csak tudnám kivel? Kivel? Iszonyú fejfájás. Ilyenkor akkora robbanás szokott következni bennem pár nap után, hogy ijesztő. Mikor robbanok belül (kívül is?) valami még elérhetetlenebb lesz, vagy még közelebb. Megsokasodnak a tetté vágyó gondolatok, eszmélek egy témára. 

Kibírom? 

Vagy dugámba dőlök? 

Most jó.

Bár minden hoz valamit, amire nem számítok. Jöhetne már valami felemelő is. Vagy ez az? 

Próbálom összelapátolni magam a létemben. 

Jó éjt!